Szabadi István (szerk.): Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. (Debrecen, 2013)
I. A kollégiumi levéltár története
A kollégiumi levéltár története 13 Az egyházkerületi közgyűlés 1759-ben a levéltár felügyeletét a könyvtárral együtt professzori ellenőrzés alá helyezte, ennek értelmében hozott a kollégiumi tanári kar 1760-ban hasonló döntést. A megbízást Sinai Miklós6, frissen kinevezett egyháztörténész professzor kapta. Sinai a magyarországi tudományos élet legjavával állt kapcsolatban, ennek révén és peregrinus diákjai segítségével a református egyház történetére, közjogi helyzetére vonatkozó hatalmas forrásanyagot gyűjtött össze, másolt és másoltatott le (ennek egy része ma is a kollégiumi levéltárban van). Munkásságában nehezen választható el levéltárnoki és egyháztörténészi tevékenysége, az oklevélmásolatok készíttetése, az iratgyűjtés egyiket is, másikat is szolgálta. Elsődleges feladatának tekintette a levéltári anyagnak a könyvtári állománytól való elválasz- Sinai Miklós tását, ő készíttette el a Kollégium alapítványainak első jegyzékét. Sinai 1790-es eltávolítása a Kollégiumból nem vetett véget a levéltári rendezésnek, sőt 1792 után külön bizottságot állított fel az egyházkerület az iratanyag ellenőrzésére. A bizottság a már összeírt alapítványi iratokat áttekintette, de további munka ezt nem követte, a diákönkormányzat jogkörének az 1792-es új iskolai törvények általi csökkentése ellenére az iskolaszéki iratokat, jegyzőkönyveket, számadási könyveket, a szolgadiákok katalógusait még mindig a szenior őrizte szobájában, ezeket majd csak az 1820-as években helyezték el a nemsokára állandó helyiséggel rendelkező levéltárban. Az 1802-es nagy tűzvész után felépült új kollégiumi épületben Budai Ézsaiás egyházkerületi főjegyző, Budai Ézsaiás majd püspök (Sinai tanítványa és utódja mind a levéltári, mind a professzori munkát tekintve) külön helyiséget alakíttatott ki az iratok számára. 1822-ben vették használatba az „archívumszobákat”, ugyan-6 Sinai Miklós (1730-1808) tanulmányait a Kollégiumban végezte, majd 1755-1757 között bécsi, oxfordi, gröningeni és franekeri egyetemeken tanult. 1760-tól történeti és klasszika-filológia professzor a Kollégiumban, 1791-ben püspökké választják, de ugyanabban az évben lemondatják, s tanári állásából is elbocsátják. Ld. Révész Imre: Sinai Miklós magyar történetbúvár emlékezete (Századok, 1868).
