Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

- 30 gondviselést szüntelen tapasztalja; ezért nagyobb a kis gyülekezetekben a kapcsolat lelkipásztor és hivek között, öntudatosabb a gyülekezethez tar* tozás érzése és bensőségesebb a lelki közösség. Megható példáit láttam és' hallottam annak, hogy nyilatkozott meg ezekben a pásztori gyülekezetekben a hivek szeretete. A mindenükből kifosztott lelkipásztorokat elhalmozták ajándékokkal azokból a földi javakból, amiket az Isten nekik adott és meg* hagyott. Nem egy lelkipásztortól hallottam, hogy több volt a lisztje és bur* gonyája a kifosztottság után, mint annak előtte. De ez egyszersmind a pásztori szolgálat próbaköve is, mert affelé a lelkipásztor felé sugárzott a hivek szeretete, aki eleitől fogva résztvevő szeretettel vette körül gyüleke* zetét- Ezt a dunántúli reformátusságot csak szeretni lehet, érdemes érette a lelkipásztornak égni és elégni, mert ez a nép minden gyarlósága és bűne ellenére is Isten népe, Jézus Krisztus jóillatú virága. Kérve kérem lelki* pásztortársaimat, erősítsétek és vígasztaljátok Isten Igéjével, mert ennek a népnek a bánata olyan nagy és mély, mint a férfibánat, mely nem tör kii hangos zokogásban, hanem befelé rág és tép. Mint ahogyan férfi*fiát vígasz* talja az édesanya, úgy vigasztalja az anyaszentegyház bánatba merült fiait és leányait; — értesse meg velük, hogy Isten azért adja a megpróbáltatás sokat és kereszteket, hogy a vígasztalásra szoruló ember és a minden vígasz* talások Istene egymásra találjanak. De rámutatok arra is igen határozottan és nagy szeretettel, hogy első és fő dolog népünk lelki és erkölcsi világá* nak újjáépítése, mert enélkül hiábavaló lenne mindenféle építkezés. Egyház* kerületünk református gyülekezetei emberöltőkön és évszázadokon keresztül az ősök áldozatos hitének gyümölcseiből éltek anélkül, hogy kellőképen értékelték volna az ő templom* és iácolaépítő munkájukat. Most Isten erre a nemzedékre rótta azt a nagy feladatot, de neki juttatta azt ía kivált* ságot is, hogy a romok helyén új épületeket és új életet építsen, hogy ez a föld, ez az elpusztult olyan legyen, mint az Éden kertje; a rommá lett és elpusztult városok külsőleg és belsőleg megújulva Isten népének fellegvárai legyenek és a körülöttünk élő népek meglássák itt Isten munkáját (Ez. 36:35—36). Hívja fel azért egyházkerületi közgyűlésünk nyomatékosan a lelkipásztorokat az Ige tiszta és elegyítetlen hirdetésére, a misszió minden ágának buzgó gyakorlására és különösen a hívekkel való személyes foglal* kozásra és pasztorálásraEgyházi életünk legszomorúbb fejezete a menekülés volt, ameíy egy* házi életünknek eddig ismeretlen színt és nem egy helyen élénk megmozdu* lást adott- Előbb Erdélyből indult meg az otthonaikból menekültek nagy serege, utána Tiszántúlról, kisebb részben Tiszáninnenről, majd a dunamel* léki egyházkerületből a biztosabbnak látszó Dunántúlra özönlöttek lelki* pásztorok és hívek. Voltak olyan dunántúli községek, hol megelőzőleg vagy egyáltalán nem volt református hívő, vagy igen jelentéktelen szám* ban, és ott a menekültekből egész kis gyülekezet toborzódott. Az ország különböző részeiből 265 menekült lelkipásztort tartottam nyilván és igye*