Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

31 — keztem foglalkoztatni. Először arra törekedtem, hogy az Egyetemes Konvent által Dunántúlra irányított lelkipásztorokat a népesebb egyházközségekbe osszam be lelkipásztori szolgálat végzésére, később azonban, amikor mind nagyobb számmal jelentkeztek otthonaik elhagyására kényszerült lelkipász* torok és elhelyezésük sem volt könnyű feladat, azt a gyakorlatot vezettem be, hogy oda osztottam be őket szolgálatra, ahol letelepedtek és lakást tud* tak családjuk számára biztosítani. Az egyes városi helyeken több lelkipász* tor nyert elhelyezést, például Pápán 17, Kapuváron, Magyaróváron 5—5Volt olyan szórványegyházközség, ahol 2—3 lelkipásztor is telepedett le és végzett lelkészi teendőket- Lelkipásztori szolgálaton kívül menekült hivek is hatással voltak a gyülekezetek hitéletére. A menekültek szemmel látható nyomora és könnyes buzgósága, magukrahagyatottsága, Isten keresése mé» lyen megindították és felbuzdították a gyülekezetek tagjait is- Ez nyilatko* zott meg a segítés különböző formáiban — bár voltak igényes vendégeink, akik nem győztek panaszkodni a dunántúliak szeretetlensége miatt — és a templombajárásban, amit már az előzőkben említettem. Egyházkerületünkből kevesen menekültek el a lelkipásztorok közülEzeknek is túlnyomó százaléka azért volt kénytelen elhagyni munkahelyét, mert a községet a katonai hatóság kiürítette. A rendelkezésemre álló adatok szerint állomáshelyét elhagyta 41 lelkipásztor és 6 segédlelkész. Ha ezt a számot összevetjük más egyházkerületek állomáshelyüket elhagyott lelkipásztorainak számával, hálát érzek szívemben Isten iránt és fokozott tiszteletet és szeretetet lelkipásztortársaim iránt, hogy figyelemre méltatták' 1944- november 5*én kiadott pásztorlevelemet, melyben arra buzdítottam lelkipásztortársaimat, hogy maradjanak meg az őrhelyen, hova Isten állította őket- E sorok írásáig sem jelentkezett 6 lelkipásztor: Tóth Kálmán Csurgó, Antal Zoltán Balassagyarmat, Monory Ferenc Enying, Ábrahám János Mór, Dömjén Károly Sárszentmihály, Csizmadia Dániel Esztergom és 1 segédlelkész: Kálmán Oszkár Zalaegerszeg, — akik minden valószínűség szerint nyugatra mentek, — Dömjén Károly kivételével, akiről az a megbíz* ható hír, hogy menekülés közben hadifogságba esett és meghalt Szegeden. Katonai szolgálatból nem tért vissza és hadifogságban van 7 lelkipásztor, illetve segédlelkész. — Szolgálat nélkül volt néhány héten keresztül 19 gyülekezet teljesen, 7 részben. A szolgálatot 16 helyen helyetteslelkész, 5 he* lyen tanító jes 2 helyen a közaég főjegyzője, illetve az egyházközség főgond* noka látta el. A polgári lakosságból 75 esetben erőszakos halállal 551,1 (ezek közül 17 presbiter), öngyilkosság folytán 9 hittestvérünk veszítette életét- A lelkigondozásnak az ostrom, illetve a kiürítés alatt megható pél* dáit szolgáltatta Diósjenő, Perőcsény, Sopron, Bokod, Dorogvidék, Nagy* igmánd, Szend, hol a lelkipásztor a pincékbe menekültek részére napról* napra tartott áhítatot, sőt vasárnap istentiszteletet is- Sopronban Péter Sándor menekült lelkipásztor a közeli házak pincéiben úrvacsorát is osztott. Eolla Sándor perőcsényi segédlelkész a legnagyobb harcok alatt felkereste