Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - m01_5

- 5 — már a reverzális megköttetett. Vagy, ha megvan rá a mód, akkor dispenzációval köttetik meg a házasságot, hogy mi tudomást se szerezhessünk róla, — csak a házasság megkötése után. Egyháztagjaink nap, mint nap beszámolnak arról, hogy hol egyik, hol másik credós kopogtat be ajtóikon és arra kéri őket, hogy hagyják el a református vallást. Valósággal be vannak szervezve a különböző rendű hölgyek, kik felosztották maguk között gyülekezetünket és versenyeznek azon, hogy ki tud előbb az egyedül idvezítő egyházba vinni kiszemelt áldozatot; s ha az ilyen válogatatlan eszközökkel dolgozó hódítás ellen szót emelünk, rendszerint minket állítanak be békebontókul, türelmetlenekül.« Legszomorúbb e dologban az egyházmegye esperesének azon megállapítása, hogy kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb helyen ez a szomorú valóság és a békesség teljes felfordulásra vezet. Mindezeket le kellett írnom — nem követendő, hanem elijesztő példa gyanánt, hogy valamiképpen a mieinket is erre a feltétlenül nemzeti romlásba vezető hamis útra ne csábítsa a meggondolatlan, a világot és a világban a mi valódi helyzetünket nem ismerő, vagy ezzel nem törődő jelszavas túlbuzgóság. De le kellett írnom azért is, hogy ez ítéletes napokban ne fülébe, hanem szívébe, lelkébe kiáltsam minden magyar testvéremnek a mi sövényeinken belül is, kívül is a síró Jézus szavait: »Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók!« Hogy miránk is ne vonatkozzék a Lukács evangéliuma 19-ik részének 43—44. verseiben foglalt rettenetes jövendölése: »Mert jönnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körültek palánkot építenek és körül vesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged és a te fiaidat tebenned; és nem hagynak tebenned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.« Mert »minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul« (Luk. ev. 11:17). Megelégedéssel jelentem, hogy a veszprémi vallássérelmi ügy a VK miniszter úr 75.172/1940. V. 4. számú rendelkezése által törvényes és helyes elintézést nyert. Legyen szabad még e helyen, mint a magyar keresztyén együttérzés és minden felekezeti elfogultságon és türelmetlenségen felülemelkedés példányképét felemlítenem, magunk elé és egyebek elé is követendő például odaállítanom a Füleki Iparművek Rt. igazgatóját, Hulita Vilmos urat, ki a füleki református egyházközségben működő segédlelkésznek, bizonyos szolgálat ellenértékéül is olyan javadalmat biztosított, mely mellett