Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940
1940. január - Oldalszámok - 8
— 8 — tárgyalási mód, amely különösen hivatottá tette őt arra, hogy két évtizeden át nehéz politikai és közéleti küzdelmek idején a nemzet érdekében szükséges kiegyenlítést és megegyezést éppen ő juttassa diadalra. Ifjúkorában szerzett beható államtudományi és történelmi ismereteit buzgón kiegészítette további közjogi és közgazdasági tanulmányokkal, s az újabb társadalompolitika terén végzett! kutatások eredményeivel. Azután a közigazgatásnak különböző ágában szerzett széleskörű tapasztalatokat. Komoly és szakadatlan munkával, különösen az utolsó két évtizednek idegőrlő, folytonos tevékenységével valóban elégelt a haza és a nemzet szolgálatában. Életének utolsó 12 évében nem volt olyan fontos és megoldásra váró közéleti feladat mégpedig a törvényhozás, a politikai vezetés és a legmagasabb gyakorlati igazgatás terén egy sem, — amelynél az ő kipróbált erejét, higgadt megfontolását és államférfiúi bölcseségét a haza érdekében igénybe ne vették volna. Érdemének megfelelően gyorsan felfelé iveit közéleti pályája. — Tanulmányai befejeztével Nagymagyarország boldog korszakában, nemzetiségi vidékeken a megyei közigazgatás terén dolgozott. Azután a harctéren végezte kötelességét. 1920-tól kezdve a szomszédos vármegyékben mint főispán, később mint országgyűlési képviselő, miniszterelnökségi államtitkár, földmívelésügyi miniszter, helyettes miniszterelnök és kormányelnök szolgálta nemzetét. El nem múló érdeme, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül, bölcs és higgadt tárgyalások útján tető alá juttatott régóta megoldásra váró nagyobb közjogi alkotásokat. Ezek közül említem: a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról (1937: XIX. t.-c.); az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról (1937:XXVII. t.-c.); s az országgyűlési képviselők választásáról (1938: XIX. t.-c.) szóló törvényeket. Másfelől rövid minisztersége alatt is sikeres kezdeményezéseket tett a frázismentes, komoly és alkotó népi politika, valamint a szociális reformok terén. Ezek közül csak érinthetem a gazdatisztek öregségi biztosításáról (1936: XXXVI. t.-c.) és a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról (1938: XII. t.-c.) szóló törvényeket, amelyek közül az utóbbi többszázezer, hosszú munkában kifáradt, becsületes öreg munkást életének végén súlyos nélkülözésektől óv meg. Végre felemlítem a telepítésről szóló (1936: XXVII. t.-c.) törvénycikket, amely számos önálló gazdaság létesítését és különösen a falusi lakosság számára családi otthon céljára alkalmas ingatlan szerzését mozdítja elő. Mindnyájunk előtt ismeretesek református egyházunk körében (különösen 18 éven át egyházkerületünkben) világi tanácsbírói, majd főiskolai világi gondnoki minőségében teljesített nagy szolgálatai, valamint azok is, amelyeket egyetemes konventünk és két országos zsinatunk ülésein végzett. Lekötelezett bennünket rendkívüli áldozatkészsége egyházunk és főiskolánk iránt. Ennek a szép, nemes és maradandó értékekkel gazdag életnek oly korán elmúlta annyival fájdalmasabb mindnyájunk számára, mert hazánk szoK