Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. január - Oldalszámok - 9

- 9 gálatában is, de — (amint ezt előtte többször, legutóbb a folyó év tavaszán és nyarán ismételve kijelentettem), — éppen egyházunk legfontosabb ügyeinek intézésében is év tizedeknek jelentős munkája várt volna még reá. De amikor hangoztatom nemzetünk veszteségének és az én sajgó egyéni fájdalmamnak érzését, — adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy Darányi Kálmán évtizedeken át ilyen sikerrel szolgálhatta nemzetét és egyházát és zárjuk emlékezetünkbe az ő nemes egyéniségét és nem muló példaadását! Kérem a Főtiszteletű Egyházkerületet, méltóztassék az elnökségnek a gyászeset alkalmával tett intézkedéseit tudomásul venni, adjon az Egyházkerület mai ülésének jegyzőkönyvében méltó kifejezést mélységes fájdalmának, örökítse meg a Megboldogult emléke iránt érzett el nem múló háláját és bízza meg az elnökséget, hogy ezekről a határozatokról a Megboldogultnak mélyen tisztelt özvegyét megfelelő módon értesítse. IV. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Az egyházunkat is közvetlenül érdeklő, nagyjelentőségű időszerű feladatok közül ma csak egyetlenegyre kívánok kiterjeszkedni. A közelmúltban a napi sajtó egyik termékében leplezetlenül elhangott az a kívánság, amely a korábbi évtizedekben csak a magyarországi radikálisok programpontja volt. Kitűnt, hogy ma is élnek köztünk, akik minden felekezeti oktatás megszüntetését követelik. Ezzel szemben kötelességem — az egyházkerületi közgyűlésnek bizonyára egyetértő helyeslésével — hangsúlyozni a következőket: a magyarországi református egyház teljes tudatában van azoknak a szolgálatoknak, amelyeket a mi történelmi egyházaink, (tehát nemcsak a református, hanem több más egyház is) a magyar nemzeti művelődés terén évszázadokon át végeztek, s ezeknek az érdemeknek elismerése, valamint a felekezeti oktatás igazi jelentőségének átérzése mellett továbbra is feltétlenül és szilárdan ragaszkodik felekezeti iskoláink fenntartásához s amint eddig, ügy a jövőben is hajlandó más egyházi feladataink betöltése mellett ennek az oktatásnak is áldozatokat hozni. Természetesen régóta felismertük azokat a súlyos kötelezettségeket is, amelyek különösen felekezeti elemi iskoláink fenntartása következtében egyházunk tagjaira hárulnak és tisztában vagyunk azzal, hogy nyolc osztályú elemi oktatás életbeléptetése híveinkre és egyházközségeinkre újabb kötelességeket fog róni. Egyetemes tanügyi-bizottságunk és egyházkerületeink tüzetesen meg fogják vizsgálni mindazokat a módozatokat, amelyek törvényhozási és egyéb úton az elemi oktatás költségeinek arányosabb megosztása céljából életbeléptetendők lesznek és természetesen törekedni fognak arra, hogy ezek a költségeink ne rójjanak egyházunk tagjaira elviselhetetlen terheket. V. A sötéten látók azt kérdezik, de lesz-e módunk megmenteni, vagy éppen fejleszteni iskoláinkat? Válaszul (egyúttal befejezésül) elmondok egy alpesi történetet. A svájci hegyekben régi szokás, hogy a csúcson lévő turistaházak őre még hajnal előtt harangszóval ébreszti azokat az utasokat, akik az ottani