Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - m01_11

— 11 — zsás Lajos gimnáziumi h. tanár, Kovács Paula, Papp Éva és Rácz Rózsa tanítónőképző-intézeti h. tanárnők. Üj tanítók: Pojányi János Iszkaszentgyörgyön, Bottlik Imre Sólyban, Földessy Lajos Tótvázsonyban, Varjas Sándor Szentkirályszabadján, Mohácsy Margit Császáron, Gombás István Ácson, Sáhó Ilona Bőnyrétalapon, Kupusz Margit Dunaalmáson, Balogh Ferenc Homokbödögén, Váczy Margit Csetényben, Kiss József Nyárádon, Laczó Sándor Pápadereskén, Somogyi Ibolya Kustánszegen, Sándor István Csákberényben, Kozma Józsefné Móricz Ilona Igar-vámszőllőhegyen, Zsiros Benőné Igaron, Szabó Kálmán Bodajkon, Moharos József Mezőszentgyörgyön, Kapitány József Csurgónagymartonban, Kiss József Kisbajomban és Szalay Júlia Nemeskisfaludon. Az új lelkipásztorokat és tanerőket meleg szeretettel köszöntjük, működésüket éber figyelemmel kisérjük s munkájukra Isten áldásáért imádkozunk. Eltávozott lelkipásztortestvéreinktől meleg kézszorítással s az új munkamezőn áldásos eredmény kivánatával búcsúzunk. Világviszonylatban a mult évihez alig változott. Egyfelől merev elzárkózás a »non possumus« ma ^g^

6 iy már alig fenntartható elve alapján, másfelől mind viszony erősebben ismétlődő pörölycsapások a Krisztus anyaszentegyházának érckapuin. Nem kétséges, hogy az érckapuk erősebbek Bizánc kapuinál, de a sátán hatalma is nagyobb, mint Botond karjának ereje volt. Hazai felekezetközi viszonyaink egy részére már előbb megtettem észrevételeimet meggyőződésem szerint olyan formában, amely nem támad, csak eszméltetni akar s nem a rajtunk kívül állóknak, hanem a mi dunántúli szétszórt hittestvéreinknek s azok közül is a hitükben esetleg ingadozóknak szól anélkül, hogy a többségi keresztyén felekezet hiveit sérteni akarná. Nem akarok sérteni, még kevésbbé békétlenséget szítani az alábbiakban sem, melynek leírására a Lélek, az igazságnak, világosságnak és békességnek Lelke, az őrálló kötelessége kényszerít. Az ú. n. keresztkérdésről van szó. Róm. kath. magyar testvéreink részéről nem egy helyütt, különösen a központibb helyeken megnyilvánult és keresztül is vitt törekvéssel találkozunk a kereszt jelvényének, vagy feszületnek a nem kifejezetten róm. kath. iskolák, intézmények és a nagyobb közületek tanácstermeiben elhelyezésére. Kijelentem, hogy engem a kereszt látása soha és sehol sem bánt. Nem bánt p. o. a törvényhatóságok tanácskozó helyiségeiben sem. Bizonyos azonban, hogy másutt, a tiszta róm. kath. államokban sem találkozunk a kereszt jelvényének ilyen alkalmazásával. Olaszországban p. o. biztos értesülésem szerint ez