Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - 4

_ 4 egyházmegyei gondnok, Besse Lajos.. Komjáthy Aladár, Baráth József lelkészi-, dr. Virágh Zsigmond, Balázs József és Fáy István világi képviselők; a veszprémi egyházmegyéből: Szűcs József esperes, Csajághy Károly egyházmegyei gondnok, Somogyi Zoltán, Szilassy Sándor lelkészi-, dr. Unghváry Antal világi képviselők; dr. Molnár Imre egyházkerületi, vitéz dr. Juhász Jenő központi, dr. Adorján Gyula főiskolai ügyész; Faragó János középiskolai felügyelő; Molnár Imre gazdasági szakértő; a tanintézetek részéről: dr. Tóth Lajos, Fejes Zsigmond, Ritoók István és Varga Gyula; az egyházkerületi tanítóképviselők közül: Császár Ede, vitéz Szalóky Lajos, Székely József, Zsemlye Gyula; Fekete József könyvelő és Fazekas Mihály püspöki titkár. Mely alkalommal: 1. Medgyasszay Vince püspök úr Ezékiel 37:15—22, 25—27. versének felolvasása után buzgó imádságban kérte Isten áldását a közgyűlés munkájára, anyaszentegyházunkra és hazánkra. Imádsága a következő volt: Megteljesedett szívünkből kicsordul ajkainkon keresztül az imádság Hozzád, örök Isten, nagy világod dicső alkotója, bölcs igazgatója, hatalmas fenntartója, nekünk pedig, parányi földed lelked ajándéka által világokon felül, az egek magasságába emelt lakóinak, boldogító hitünk szerint, szerető édes Atyánk a Jézus Krisztusban. Óh, hogy ennek a kicsordult méznek édességét is megkeseríti e mi dicső szabadságunkkal való visszaélés, a bűn. A te „legyen" szódra született roppant égi testek megférnek szépen egymás mellett, törvényeidet meg nem rontva keringenek egymás körül, önzés, uralomvágy, gőg és szeretet nélküli kegyetlenség nem tüzeli őket egymás ellen: csak a te képed hasonlatosságát levetkezett ember akarja pokollá változtatni nem egyszer a mennyeket magában, maga körül és maga felett. Bocsáss meg nekünk, édes Istenünk, ha sokszor nem tudjuk, mit cselekszünk. Bocsásd meg nekünk, szegény magyar népednek minden mi bűneinket, melyekért méltán gyúlt harag kebledben, s méltán sújtottad le ránk dörgő fellegeid villámait, hogy leverjen a megalázottság és széttépettség porába. Tudjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak egyebeknél, de rosszabbak sem vagyunk, csak elvetettebbek. Minden mi igazunk olyan a világ nagyjainak Ítélőszéke előtt, mint a sötétség és olyan is marad, ha Te meg nem nyitod szemeiket, hogy lássanak. Ezért könyörgünk édes Istenünk. Ragyogjon fel a mi igazságunk a szenvedések után, mint hajnali