Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - 5

— 5 — fény, — de ne vérvörös fellegeken keresztül; csattogjon fel a mi békességünk, a világ békessége hófehér galambjának szárnya, de ne vérözön felett, ne lángtenger alatt. Te vedd kezedbe a mi élőfánk széttépett, szétszórt ágait és te forraszd össze azokat, hogy eggyé legyenek a te kezedben. Te indítottad el és nem más a mi földi világunk új korszakot alkotó eseményeinek áradatát, Te vezesd annak folyását, hogy ne átok legyen, hanem áldás, ne elseperjen, hanem termékenyítsen. Hogy annak zúgása ne ijesszen, hanem ébresszen, s ha oda kell állanunk a Te akaratodból a gátakra is: álljunk meg ott emberül, végezzük el a te általad ránk bízott munkát, tudván, hogyha életre visz a nagy erőfeszítés, — áldott, boldog, megszentelt és újjászületett élet lesz az, ha az önfeláldozás, a testi élet elveszítésének mártiriumára méltatsz, meg is dicsőítesz tenmagadnál. Most pedig arra kérünk nagy alázatossággal: áldd meg e mi mostani összejövetelünket. Elménknek gondolatait, ajkainknak szólását bölcseséged és kegyelmed irányítsa és vezesse, hogy a mi végzéseink és határozataink kedvesek legyenek Te előtted, szolgáljanak anyaszentegyházunk és intézményeink javára, nagy neved dicsőségére. A te Szent Fiad nevében kérünk, hallgas meg minket. Ámen. 2. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok úr mély hitből fakadó és hiterősítő, nemzetünk jobb jövendőjébe vetett rendületlen bizalmat sugárzó, a mai történelmi idők jelentőségét megvilágító megnyitó beszédének jegyzőkönyvbe való felvételét a közgyűlés elrendeli. A megnyitó beszéd szövege a következő: Főtiszteíetü Egyházkerületi Közgyűlés ! Történelmi események dübörögnek mellettünk. Acélos nyugalommal, az isteni gondviselés bölcseségébe és igazságosságába vetett sziklaszilárd hittel tekintünk sokat szenvedett nemzetünknek jobb jövendőjére. Ezekben a hetekben és hónapokban minden gondolatunk Magyarországnak egyetemes, minden hü magyar lelkét betöltő nagy érdekeire irányul. Ilyen történelmi időkben cselekedeteinket egyedül hazánknak s a határokon innen és túl élő magyar népünknek igaz szeretete irányítja. Még fokozottabban átérezzük, mennyire magyarok vagyunk! Sok küzdelem vár még ránk, de már most is hálaadó zsoltárt kell énekelnünk, mert tudjuk, hogy nemzetünk negyedik nagy katasztrófájának betetőzője, a trianoni békediktátum, meg fog semmisülni. E főgondnoki székben többször, így különösen 1930-ban (egyházkerületi közgyűlésünk jegyzökönyve 5—10. 11.) hangoztattam: „Mi sohase ismertük el és sohase fogjuk elismerni a Magyarországra kényszerített békeokmánynak hatályosságát és küzdöttünk az abban megállapított képtelen határok, valamint magyar területeknek elszakítása ellen".