Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1936

1936. október - Oldalszámok - 6

— 6 — E nemzeti cél elérésére — már évtizedekkel Budavár visszavívása előtt — magyar hadsereg szervezését; fejlesztését és magyar hadvezérek kiképzését tartotta első tennivalónak. Ezt a nagy célt irodalmi és egyéb izgatással kívánta elérni. Különösen „Az török áfium ellen való orvosság" című, 1660 körül írt munkájában mint hü őrtálló lelkesen kiáltott fel: „Ihon a veszedelem !" Akkor a főellenség a török volt, ettől kellett megszabadulni. Hazafias riadójának sikerét ő már nem érte meg, de példáját, lelkességét az ország veszedelme idején kövessék, míg magyar lakik földünkön ! II. Főtiszteletű Közgyűlés! Ha visszagondolunk Magyarország siralmas állapotára a török kiverése után és megfigyeljük — a két újabb nagy nemzeti katasztrófa ellenére is — azóta bekövetkezett haladást, megerősödik az a meggyőződésünk, hogy ennyi balszerencse közt csak a Gondviselés kegyelme tartotta meg a nemzetet. De ez örvendetes bizonyság ellenére is a figyelmes szemlélő a jelenben és a közel jövőben komoly és komor jelenségeket észlelhet. Világszerte, különösen Európa szárazföldjén is a nyilt hitetlenség és a vallás, főleg pedig a keresztyén vallás ellen irányuló vad és fékezhetetlen gyűlölet nyilvánul meg és e mellett az állami és társadalmi rend ellen irányuló törekvések is több államban komoly mérveket öltöttek. Az egyházak és mindazok az egyháztagok, akik a vallásos élet áldásait joggal értékelik, e fejleményekkel szemben — változtatva Zrínyi szavait, — ma is elmondhatják: „Lássátok meg magyarok! Itt van a veszedelem !" Évtizedek óta, részben felelős állásban, részben egyházi hatáskörben következetesen hirdettem a felekezeti béke szükségét és azt, hogy — még akkor is, ha egyik vagy másik községben merülnének fel esetleges sajnálatos jelenségek, — a felekezeteknek nem egymás ellen kell fordulniok, hanem keresve a lehető békét, egymás mellett kell müködniök. Napjainkban hozzátehetem azt, hogy egyfelől a közös veszedelmekkel szemben védekezésre, másfelől az elérendő nemes cél érdekében — a nemzetközi életben annyira hangoztatott „kooperáció" elvénél fogva — egyiittmunkálkodásra van szükség. Különösen, egyfelől a felekezeteknek kívánatos volna egyesült erővel felvenni a küzdelmet ama veszedelmes irányzatokkal szemben, amelyek ellen a harc elől nem lehet kiiérni, — másfelől a társadalmi politika széles munkamezején az egymás mellett végzendő nemes tevékenységre egyesülhetnének. Azt hiszem, a Főtiszteletű Közgyűlés egyetért velem abban, hogy ha valamely másik felekezet felszólít bennünket a hitetlenség elleni harcra, vagy az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló törekvésekkel szemben a védekezésre, — vagy pedig ha együttes szociális munkát végezhetünk, (pl. a szegénygondozás terén), erre való készségünket nem szabad megtagadnunk.