Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1933

1933. április - Oldalszámok - 2_3

- 3 — hálával gondolunk arra az alkotó miniszterre, aki lehetővé tette, hogy kisded határszéli gyülekezeteink: Komárom, Sopron, Salgótarján egyházzá alakuljanak s templomot építsenek s lehetővé tette, hogy egyházkerületünk püspöki székhelye ne a széleken, hanem az egyházkerület központjában, Pápán leljen maradandó otthont. Legyen áldott emlékezete! Bár tőlünk egy igazságtalan béke által elszakítva, a magunk halottjának tekinthetjük a szlovenszkói tiszáninneni református egyházkerület elhunyt püspökét, Péter Mihályt, a rimaszombati református egyház első lelkészét, ki életének 66-ik, lelkészi szolgálatának 43-ik és püspöki működésének 4-ik évében rövid szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Péter Mihály főiskolánknak is növendéke volt s így közvetlenül is osztozunk a szlovenszkói tiszáninneni református egyházkerület gyászában, de osztozunk e gyászban azért is, mert mint a leszakított részek egyik nagyérdemű és szeretett főpásztora, páratlan kötelességérzetével, fáradhatatlan tevékenységével, sziklaszilárd patriarchai jellemével, a megpróbáltatások hordozásában rendíthetetlen hitével, nemzete és egyháza iránti olthatatlan szerelmében emésztődött fel a lelke. Temetésén személyesen nem jelenhettem meg, csak távirattal, majd részvétnyilatkozattal fejeztem ki közös együttérzésünket a gyászban s tisztelettel kérem a Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlést, hogy a maga részéről is adjon a gyászban érzett igaz részvétének jegyzőkönyvében kifejezést. Testvér egyházkerületeink mindegyike súlyos veszteséget szenvedett ez évben, így a tiszántúli egyházkerület dr. Pokoly József, a tiszáninneni egyházkerület Domby László, a dunamelléki egyházkerület Hamar István és az erdélyi egyházkerület dr. Garda Kálmán elhunytával. A gyászjelentésekre a magam részéről egyházkerületünk nevében kifejezésre juttattam részvétünket. Tisztelettel kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést, hogy a maga részéről is szíveskedjék igaz testvéri részvétének kifejezést adni s erről az illetékes egyházkerületeket jegyzőkönyvi kivonatban értesíteni. Fájdalom, saját egyházkerületünket sem kímélte meg a halál, mert elveszítettük gimnáziumunk egykori növendékét, a »Karthagói harangok« hírneves szerzőjét, egyházkerületünk tanácsbíráját, leveldi Kozma Andort, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagját, a Kisfaludy-Társaság másodelnökét. Még főiskolánk 400 éves jubileumán gyönyörködhettünk az erre az alkalomra írt ódai költeményében s abban a pompás előadásban, amellyel e költeményét a nagy közönség viharos tetszése mellett előadta s immár alig másfél esztendő múlva már őt is siratnunk kell, a hűséges pápai diákot, ki a »Karthagói