Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1933

1933. április - Oldalszámok - 2_4

_ 4 — harangok«-ban nemcsak halhatatlan emlékű nagybátyjának, Bocsor Istvánnak, de a pápai kollégiumnak is ragyogó emléket emelt. Temetésén őszinte sajnálatomra nem vehettem személyesen részt, de felkértem egyházkerületünk azon alkotó tagjait, élükön Főgondnok úrral, akik Budapesten laknak, hogy a temetésen megjelenni s egyházkerületünk gyászát külsőképen is kifejezni sziveskedjenek. Tisztelettel kérem a Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlést, hogy Kozma Andor emlékét jegyző- < könyvében megörökíteni szíveskedjék. Intéző-bizottságunk április 20.-án tartott gyűlésén a maga részéről szintén jegyzőkönyvbe vette Kozma Andor érdemeit s igaz részvétéről értesítette a gyászoló családot. Lelkészi karunkból életének 75-ik évében, lelkészkedésének 53-ik évében szólította el a halál Kovács Lajos sárszentmihályi lelkészt, ki hosszú és kínos szenvedés után folyó évi június hó 27.-én hunyt el. A több mint félszázadon át hivatalos kötelességeit hűségesen teljesítő lelkipásztor emlékét őrizzük kegyelettel s egyházkerületünk a maga őszinte részvétéről értesítse jegyzőkönyvi kivonatban hátrahagyott özvegyét és családját. Nyugdíjazott lelkészeink közül többnek halálát siratjuk ez esztendőben s ezeknek élén id. Szűcs László, az őrségi ref. egyházmegye nyugalmazott esperesének halálát, aki rettenetes szenvedések között életének 72-ik évében, április hó 2.-án hunyt el, megelőzvén őt a halálban neje, ki azoknak az ápolói gondoknak lett áldozata, amelyekben szenvedő férjét részesítette. Temetése nagy részvét mellett április hó 4.-én volt Körmenden, ahova esperesi működése után nyugalomba vonult s ahol most a földi szenvedésektől örök pihenést és nyugalmat talált. Szűcs Lászlón kívül elhunytak Héjjas Zsigmond volt komiósdi, Vörös János volt naszályi és Babay Kálmán volt sárkeresztesi lelkészek. Működésüket nyugalomba vonulásuk alkalmával méltattam a püspöki jelentésben s most csak az őszinte részvéttel és fájdalommal veszek tőlük búcsút, kérve a Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlést, hogy a maga őszinte részvétének jegyzőkönyvében adjon kifejezést s erről az elhunytak családjait értesítse. Egyházkerületünk volt két tagjáról óhajtok még röviden megemlékezni, akiket munkabírásuk teljében hívott el a földi munkamezőről az isteni gondviselés. Ezek: Csomasz Dezső mezőtúri és Gálffy Géza felsőgelléri lelkészek. Csomasz Dezső főiskolánknak volt növendéke s itt egyházkerületünkben kezdte lelkészi pályafutását, míg a hatalmas mezőtúri gyüiekezet el