Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_27

— 27 amelyet csak egyházaink nagymérvű áldozatkészsége mentett meg, újra biztos alapokra sikerüljön állítani. Méltóságos Főiskolai Gondnok Úr! Ebben a munkában én nagy hálával ismerem el, hogy nagy segítségemre volt a Főgondnok úr őexcellenciája, de nagy segítségemre volt Méltóságod is. E kettős támogatás nélkül eredményt nem lett volna lehetséges elérnem. És éppen ezért, mivel ismerem annak a támogatásnak az értékét, amelyben engem Méltóságod részesített, legyen szabad kérnem Méltóságod további szives támogatását is minden, a főiskola és nőnevelő-intézet felvirágoztatására irányuló munkámhoz. Legyen meggyőződve Méltóságod és legyen meggyőződve az igen tisztelt tanári testület, hogy amint egész életemben mindenütt az igazságot igyekeztem megvalósítani, úgy itt is csak egyetlen eszmény lebeghet előttem: minél igazságosabban Ítélni meg mindent, ami ez iskola körében felmerül, legyen az kedvező vagy kedvezőtlen jelenség. Hálásan köszönöm a Főiskola és a Nőnevelő-intézet Méltóságod által tolmácsolt szives üdvözletét. Kivánom, hogy az intézetekhez fűző régi kapcsolat minél belsőbbé fejlődjék a tanári testületek tagjai és én közöttem, hogy ennek a fejlődésével az iskolák szellemi és erkölcsi felvirágoztatásának minél magasabb fokára tudjunk eljutni. Ebbeli működésünket kisérje Isten gazdag áldása. Kérem a magam, az intézetek felvirágoztatására irányuló törekvésemhez szives, odaadó támogatásukat. Dr. Erdős Károly debreceni lelkészképző igazgató üdvözlő beszéde. Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Úr! Nagy vívmánya vfolt az a magyar reformátusságnák, amikor az 1881-i alkotmányozó zsinaton egységes szervezetbe lépett az akkori öt egyházkerület. Nem kevésbbé jelentőségteljes annak a meglátása, hogy a magyar református egyház kollégiumai fogalmilag és lényegileg egyaránt egységes intézményt alkotnak, mert bárhol működnek is, egyformán a tudomány fókuszait, az ismeretek forrásait, az egyház- és hazaszeretet veteményes kertjeit jelentük. Aki szorgalmas ifjú és hű munkás bármelyik alma materünk szolgálatában, az disze és dicsekedése valamennyi kollégiumunknak és hathatósan előmozdítja egyetemes református egyházunk erősbbödését, gyarapodását, egyszersmind áldásosán munkálja magyar nemzeti kulturánk gazdagodását. Amikor a Kocsi Csergő Bálintot, Tóth Ferencet, Márton Istvánt és sok más dunántúli kiváló férfiút dajkáló debreceni alma materünk és benne a lelkészképző-intézetünk engem Főtiszteletü Méltóságod elé tiszteletadásra delegált: szeretettel és bizalommal köszönti általam Főtiszteletü Méltóságodban a pápai alma mater kitűnő, példás, hűséges, munkás növendékét, majd buzgó, fáradhatatlan, köztisztelt tudós tanárát, mostan pedig fc-nkölt lelkű irányítóját, szellemi kormányosát, aki az alma materben szer-