Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928
1928. szeptember - Oldalszámok - 2_26
— 26 meg, ha^iem a közép- és felsőfokú iskolák is. így létesítették a mi őseink a három éjv mulva immár 400 esztendős főiskolát, valamint a nőnevelőintézetet is. Ennek az öreg iskolának igen sok kapcsolata van Méltóságoddal. Amig az egyházkerület 40 éves jubileumát ünnepli, ez a főiskola 50 éves jubileumát. Tegnap hallottuk, hogy 50 esztendővel ezelőtt teremtődött meg Méltóságod és az öreg iskola között a kapcsolat, amikor Méltóságod mint ifjú, mint ötödik gimnázista belépett az intézet kötelékébe és amint méltóztatott mondani tegnap, nagy tanárok lábainál ülve kezdte meg tanulmányai folytatását. Méltóságod azután maga is nagy tanára lett ennek az intézetnek és sok növendék ült Méltóságod lábainál és növekedett bölcsességben, tudományban Méltóságod bölcs vezetése és irányítása alatt. Most, amikor Méltóságod, mint az egyházkerület püspöke, lelkészi és tanári működésének 40 éves jubileumát üli, úgy érezzük, hogy az egyházkerület intézményei k özül talán a főiskola áll legközelebb szivéhez a nőnevelőintézettel együtt, s így nékünk csak az a feladat jut, hogy hálával köszönjük meg azt a nagy körültekintést és előrelátást, amellyel a főiskola és nőnevelő-intézet ügyeit végeredményben vezetni méltóztatik. Mi azt kérjük Méltóságodtól, hogy most, amikor ez a főiskola igen nagy nehézségekkel küzd, amikor fundamentális vagyona nincs a nőnevelővel együtt, méltóztassék továbbra is azzal a szeretettel vezetni a főiskola és nőnevelőintézet minden ügyét, mint ahogy — érezzük — ezt a szeretetet régóta ápolja és kifelé tettekkel is bizonyítja. És azt kívánjuk Méltóságodnak az egész igazgató-tanács, főiskola, nőnevelő-intézet és összes növendékei nevében is, hogy adja meg az Úr Isten Méltóságodnak azt, hogy a főiskolát és nőnevelő-intézetet újból a régi alapra vezesse vissza s új refundátora legyen ezeknek az ősi intézményeknek! Püspök úr válasza. Méltóságos Főiskolai Gondnok Úr! Hálásan köszönöm Méltóságos Főiskolai Gondnok Úrnak szives üdvözletét és a saját maga, az igazgatótanács és a tanári testületek nevében kifejezett jókivánatait. Tényleg, egy félszázad az, amely engem ez iskolához csatol; annak minden öröme, bánata, csalódása szorosan össze van kapcsolva ennek az iskolának félszázados történetével és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez az érzelmi momentum kettőzött kötelességemmé teszi, hogy a főiskolának és az azóta létesített testvérintézetnek, a nőnevelő-intézetnek a felvirágoztatásán teljes odaadással működjem. Az az általános gazdasági válság, amely Magyarországon minden vonalon oly súlyosan érezteti hatását, minálunk fokozottabb mértékben érezteti kulturát pusztító hatását és nekem sajnálatos kötelességem, hogy sokszor a legjobb akaratom ellenére is kénytelen legyek számolni a körülményekkel és szembeszállni oly kívánságokkal, amelyeknek a méltányosságát és jogosságát elismerem, csak azért, hogy ezt az intézetet, amely egészen, azt mondhatnám, a megsemmisülés előtt állott és