Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_25

— 25 üdvözlést így összevonni. Mélyen értékelem minden egyes állami szolgálati ágnak az értékét és amint azt képviselőházi szerény működésemben ismételten volt alkalmam tanúsítani, az állami tisztviselői kar és annak érdekei iránt mindenkor a legigazibb megértéssel viseltettem. Most, hogy a törvényhozó testületnek újból tagja vagyok, ígérem, hogy a tisztviselői kar érdekeit továbbra is szivemen hordozva, amit csak lehet, megteszek érdekükben. Szives megjelenésüket hálásan megköszönve, ajánlom magam további barátságukba. Komárom szabad királyi város képviselőtestülete és közönsége üdvözletét dr. Toóth Zsigmond városi tanácsos, helyettes polgármester tolmácsolta* püspök úr előtt, ki az üdvözlésre következőkép válaszolt: Hálásan köszönöm Komárom szabad királyi város szives üdvözletét és Nagyságos helyettes polgármester úr által tolmácsolt jókivánatait. Az isteni gondviselés különös intézkedésének tekintem azt, hogy életemből néhány évet csonkaországunknak e legcsonkább városában volt alkalmam tölteni. Az isteni gondviselés különös intézkedésének, mert hiszen ez a néhány esztendő mig egyrészt közvetlenül megismertetett engem a komáromi viszonyokkal, azokkal a szükségletekkel, amelyeket egy fejlődni kívánó város okvetlenül maga előtt kell, hogy lásson, addig másrészt ebben a városban éreztem talán mindennél jobban a mi megcsonkítottságunknak az érzetét és azt az óriási igazságtalanságot, amelyet szerencsétlen nemzetünkön a trianoni békeszerződéssel elkövettek. Legyenek meggyőződve, hogy azok az érzések, amelyek engem Komáromhoz fűznek, egyáltalán semmit sem halványultak azóta, hogy Pápán teljesítem azt a szolgálatot, amelyre az Űr kegyelme elhívott. Én ma is ugyanazzal a meleg érdeklődéssel viseltetem Komárom iránt, mint ott tartózkodásom alatt és jól esik tudnom azt, hogy Komárom lakossága is megőrizte szivében az irántam való jóindulatát, amelynek az Önök itt megjelenése a kifejezése. Ha Komárom város fejlesztése tekintetében valami csekély szolgálatot tehetek, azt a legnagyobb örömmel teszem. Méltóztassék legszívesebb üdvözletemet tolmácsolni. Isten áldása legyen Komárom város minden polgárán! Dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok úr üdvözlő beszéde a főiskolai igazgató-tanács, a főiskola és nőnevelő-intézet nevében. Méltóságos és Főtiszteletü Püspök Úr! »Menj etek el és tanítsatok meg minden népeket« — ez a gondolat és az a gondolat, hogy »elvész a nép, amely tudomány nélkül való« együtt hatotta át református őseinket, amikor a templomok mellett egyúttal felemelték az iskolákat és nemcsak az elemi oktatás intézetei szaporodtak * A súlyos beteg dr. Toóth Zsigmond úr, ki röviddel utóbb elhunyt, oly halk hangon tartotta üdvözlő beszédét, hogy a beszéd gyorsirászatilag nem volt feljegyezhető.