Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_24

— 24 hoz, hogy Méltóságodat számtalan éven át tartsa alkotó ereje teljében egyháza, hazánk, városunk és családja javára! Isten éltesse a Püspök urat! Tisztelettel átadom Pápa rendezett tanácsú város képviselőtestületének üdvözlő iratát. Püspök úr válasza. Nagyságos Uram! Igen Tisztelt Küldöttség! Talán nincs még egy olyan munkamező, amelyben a magam szorosabb értelemben vett hivatási pályáján kivül annyit forgolódtam volna, mint az a mező, amelyről most ezt a nekem örökre felejthetetlen becses emléket hozzák. Fájdalom, ha végigtekintek Pápa város képviselőtestülete tagjainak sorain, úgy érzem, hogy magam szinte a már-már elhangzó, elmaradt múltnak az emléke vagyok csak. Hiszen itt, a jelenlevő tisztelt barátomon, dr. Kende Ádámon kivül, aki körülbelül velem egyidős tagja a képviselőtestületnek, alig van még valaki, aki 38 esztendő óta szakadatlanul tagja lett volna e város képviselőtestületének. És mikor itt egy másik tisztelt képviselőtársamra tekintek, akinek atyjával évtizedeken át együtt dolgoztam, önkéntelenül is arra gondolok, hányan multak el azok közül, akik velem együtt mint városi képviselők együtt működtek, úgy hogy amellett az öröm mellett, amelyet a város képviselőtestületének ez a szives megemlékezése kelt szivemben, a fájdalmas érzésnek egy bizonyos árja is végig zuhog szivemen, mert annyi kedves arc van, amelyet nem találok már a képviselőtársaim között, akikhez engem már csak a kedves emlékezés kapcsai fűznek. Nagyságos Uram! Igen Tisztelt Küldöttség! Ezek a szivemben önkéntelenül felsajduló szomorú érzések azonban egyáltalán nem tartanak vissza attól, hogy ne lássam előttem a magam jövő feladatát és kötelességemet a várossal szemben. Most, amikor újra állandó lakosa lettem e városnak, úgy érzem, hogy kötelességem ugyanazzal az energiával, pártatlansággal és önzetlenséggel, amellyel évtizedeken át szolgáltam ennek a városnak az ügyeit, szolgálni e város ügyeit továbbra is, hogy majd ha én is a mult emlékei közé tartozom, az én emlékemet azzal a jó érzéssel őrizze meg e város, hogy mig éltem buzgó katonája, ügyeinek előmozdítója voltam. Mélyen megindultan köszönöm az Önök szives üdvözlését. Legyenek meggyőződve, hogy amit mint e város képviselőtestületének tagja e város érdekében megtehetek, azt kötelességemnek tartom tőlem telhetőleg megtenni. Az Isten áldása legyen a városon és annak képviselőtestületén. A Pápa városában székelő állami hivatalok képviseletében Hamuth János rendőrkapitány üdvözölte püspök urat, ki az üdvözlésre a következő választ adta: Hálásan köszönöm igen tisztelt kapitány úr és igen tisztelt uraim, hogy szívesek voltak engem megjelenésükkel megörvendeztetni. Sajnálom, hogy az üdvözlések nagy száma miatt kénytelenek voltunk ezt az