Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_24

— 24 — nálását reám óhajtja bizni. A legmélyebb hálával fogadtam ezt a nagylelkű elhatározást s kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést, hogy előbbi javaslatomtól függetlenül külön fejezze ki mély háláját és köszönetét a nemes Lord iránt ezért a főiskolánkkal szemben tanúsított nagylelkűségéért. Én az összeget lord Rothermere alapítványként óhajtom kezeltetni, melynek jövödelméből gimnáziumunk és theol. akadémiánk növendékei részesülnének évenként segélyben, hogy így nemcsak mi, hanem évtizedek múlva is hálával emlegessék szegénysorsu tanulóink annak a férfiúnak nevét, aki a távol Angliából szeretettel gondolva reánk, lehetővé tette rájuk nézve tanulmányaik folytatását. Lord Rothermere nemcsak ezzel az adománnyal irta bele nevét főiskolánk történetébe, de azzal a rendkívüli kedves figyelemmel is, hogy késznek nyilatkozott a főiskola gróf Tisza István cserkészcsapatának jövő évre Londonba kimenő, érdemes tagjai részére az útiköltséget is fedezni. Amily örömöt keltett ez az elhatározás cserkészeink körében, ép oly súlyos erkölcsi kötelezettséget ró reájuk, hogy szorgalmukkal és magaviseletükkel lord Rothermerenek erre a nemes áldozatkészségére méltóvá tegyék magukat. Nagy veszteségnek tartottam mindig úgy egyházi, mint nemzeti szempontból azt a körülményt, hogy külföldön járt ifjaink hazajövetelük után rendesen nem tartják fenn azt a kapcsolatot, mely külföldi tanulmányidejük alatt közöttük, tanáraik, tanulótársaik és azon körök között képződött, amelyekkel érintkezésbe jutottak. Sajnálattal láttam a nyelvi készségnek lassú hanyatlását is, mert a külföldi tartózkodás alatt elsajátított idegen nyelv gyakorlat hiányában lassan-lassan feledésbe merül. Egyrészt ennek a nyelvi készségnek felújítása, másrészt és főkép a már megszerzett kapcsolatok fenntartása, újaknak biztosítása s egyben a külföldi protestáns egyházak életéről való alapos tájékozódás nyerése indítottak arra, hogy a kultuszminiszter úr segélyével lehetővé tegyem két theol. tanárnak külföldi tanulmányútra menetelét. Dr. Vass Vince és Győry Elemér theol. tanár urak ily módon mentek ki Svájcba és Franciaországba, hogy meglátogassák volt tanáraikat és a nálunk járt francia tudósokat s egyben szemügyre vegyék a francia gyülekezetek hitéletét s a hozzánk sok tekintetben hasonló viszonyok között élő francia reformátusság kifejtett munkáját. Mind a két theol .tanár úr be fog számolni négy heti tanulmányútjáról a kerületi közgyűléssel kapcsolatos lelkészértekezleten, de beterjesztette beszámolását a püspöki hivatalhoz is s ebből örömmel látom, hogy a cél, melyet kiküldetésükkel megvalósítani óhajtottam, ily módon csakugyan megvalósítható lesz. Tisztelettel kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést, hogy a tanulmányútra főgondnok úr őnagyméltóságával engedélyezett 300—300 pengő összeg kiutalását szíveskedjék jóváhagyólag tudomásul venni. Külföldi hittestvéreink jóakaratú segélyét a lefolyt évben is éreztük