Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928
1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_23
— 23 — A külföldi hittestvéreinkkel való kapcsolat ápolását és fejlesztését igyekeztem szolgálni a glasgowi konferen- kapcsolatok cián, mely az egyház pénzügyi helyzetének megvitatására június hó 11 —15. napjain tartatott s melyen mint a hazai református egyház kiküldöttje jelentem meg egyetemes konventünk elnöki tanácsának megtisztelő megbízatása folytán. A tanácskozás tárgyát az egyház céljai elérésére szükséges anyagi eszközök előteremtése képezte s a konferencia túlnyomó részben skót és angol tagjainak többségével a heti önkéntes megajánlás eszméje mellett nyilatkozott meg. A konferencia első napján tartott felolvasásomban rámutattam a mi egészen elütő viszonyainkra s különösen arra, hogy ennek az eszmének keresztülvitele főkép falusi híveinknél oly nehézségekbe ütközik, melyek egyházunk fenntartását ezen módon szinte lehetetlenné tennék. Rámutattam arra, hogy népünk áldozatkész s szívesen vállalja evangéliumi hitéért azokat a nagy terheket, melyeket a megromlott közgazdasági viszonyok között hordozni kénytelen, de eddigi egyházfenntartási rendszerünk megváltoztatása épen a skótokétól teljesen elütő viszonyok miatt nagy megrázkódtatással járna. A konferencia végleges határozatot ezúttal nem is hozott s csak azt határozta el, hogy az összes protestáns egyházak anyagi helyzetére vonatkozó adatokat össze fogja gyűjteni s annak alapján egy újabb konferencia fogja mérlegelni a legkívánatosabbnak mutatkozó fenntartási lehetőségeket. A konferenciát megelőzőleg épúgy, mint a konferencia alatt és a konferenciát követőleg alkalmam volt a skót és angol egyházi élet több előkelőségével megismerkedni, londoni tartózkodásom pedig lehetővé tette azt is, hogy személyesen megismerkedjem hazánk nagy barátjával, Rothermere lorddal, kivel londoni lakásán töltöttem néhány órát, mely idő alatt alkalmam volt meggyőződni arról az alapos tájékozottságról, amellyel a nemes lord hazánk ügyeit tekinti s arról a jóakaratról, amellyel a nemzetünkön elkövetett igazságtalanság megszüntetésére erejét akcióba állítani kész. Épen e napokra esett első évfordulója a nemzetünk igazáért folytatott küzdelem megindításának s ha e nemes küzdelem végeredményét ma még a jövő köde takarja is, az a férfiú, ki ezt az akciót nemzetünk igazáért felvette, méltó mindnyájunk elismerésére és hálájára. Tisztelettel indítványozom, hogy egyházkerületi közgyűlésünk üdvözölje lord Rothermeret s megköszönve eddigi működését kérje őt a nemzetünk igazáért megindított harc lankadatlan folytatására. Jelentésem irása közben veszem az értesítést, hogy a nemes Lord nemcsak hazánk és nemzetünk igazáért folytatja azt a mindnyájunk hálájára méltó harcot, melyről naponként van alkalmunk új és új bizonyságot szerezni, de emberbaráti szive sugallatára támogatására jön mindenütt minden humanitárius és kulturális intézménynek, melynek mélyen megindító jelét adta egyházkerületünk és annak szemefénye, pápai főiskolánk iránt, amikor ennek céljaira 40.000 pengőt kiván folyósítani, melynek mikénti felhasz-