Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1926

1926. szeptember - Oldalszámok - 8

— 8 — a nemes erkölcsi tanításokért, amelyeket minden idők magyarjainak adott. Mennyire rászorulunk ma arra az igére: Minden országnak talpköve a tiszta erkölcs! Lévay József, Révész Imre és Gyulai Pál, habár más egyházkerületekben dolgoztak, az egész magyar hazában hervadhatlan babért szereztek maguknak. Lévay mint költő, iró, tisztviselő és mint magyar egyformán minő bölcs, nemes, szelid, nagyszerű férfi és aggastyán volt! Lelkem mélyére fénysugár hat, ha reá gondolhatok. És éltem alkonyán, hányszor érzem, minő megnyugvás, amit remek versében irt: „téli borúban . .. Egy-egy szent könyvet venni elő S tenni sorsunkat annak kezébe, Aki felettünk gondviselő!" ... Révész Imre mint egyházunk jogaiért küzdő, meggyőződéséhez tántoríthatlanul ragaszkodó nemes jellem és minttörténettudós, legyerreokak példányképe! Nemzetem javára kivánnám, bár akadnának késő századokban is, akikben újból életre kel Gyulai Pálnak erős egyénisége, éles itélőtehetsége, lelkes tudományszeretete, bátor szókimondása, harckészsége és az a bölcsesség, amellyel a haza nagy érdekeit felismerve, frázisokkal szemben, lehetetlent soha nem kivánt! III. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! A gyásznap évfordulójára visszaemlékezve, a régi dicséret szavaival „adjunk hálát megtartó Istenünknek", aki évszázadokon át annyi veszély közt megóvta nemzetünket; imádkozzunk, hogy a Mindenható szánja meg a magyart, akit annyi vész gyötört, mentsen meg bennünket és utódainkat a bűnöktől, amelyek újabb Mohácshoz vinnének s adja, hogy a vezetésre hivatottak szivükből szeressék és a helyes úton, önzetlenül pászlorolják a reájuk bizott dolgos jó magyar népet. IV. Én amint „szállnak az évek", sokszorosan érzem felelősségem súlyát, mikor majd az örök Biró előtt számot kell adnom arról, hogy ebben a szerény hatáskörömben a rám bizott „talentomokkal" miként sáfárkodtam. Kedvezőtlen jelenségek mellett is mint magyar embernek itt az idegen népek és ellenségek tengerében, legelső sorban egyet kell ismételnem. A jövő év tavaszán lesz minden idők egyik legnagyobb zeneköltőjének, Beethovennek centennáriuma. Bár megközelíthetné valaki azt a művészetet, amellyel ő egy-egy zenei thémát variál. így kellene én nekem is variálnom azt, testvérem: rendületlenül ragaszkodjál hitedhez, kövesd a nagy elődök példáját, de emlékezzél Mohácsra és azokra a veszedelmekre, amelyek még nemzetedre várnak. Ne irigység, gyűlölet, hatalomvágy, pártoskodás vezessen, ne azt keresd, ami szétválaszt és gyengít, hanem iparkodjál a művelődés és a nemzeti munka széles mezején párhuzamos munkatéren dolgozni azok mellett, akikkel dolgozni lehet.