Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1926

1926. szeptember - Oldalszámok - 9

— 9 — Lehet, hogy támadások fognak érni, de ne hallgass a szenvedély szavára, sőt amint gróf Tisza István lelki örökségül elénk szabta, (Gondnoki székfoglaló, 1902., 12—13. 1.) „győzd le azt, és abban keresd a védelmet, ami — az egyházunk beléletében végzett munka által, — valóban erősebbé tesz bennünket". Hiszen a jobb magyar jövendőnek oly sok feltétele van és a nemzet újjáépítésének munkáját még el kell végezni, hogy az emelkedés és egykor az újabb fel virágzás bekövetkezhessék. Hogy ezen a nemzeti munkatéren olyan férfiúval is együtt lehet dolgozni, aki más templomban imádja az Ur Istent, azt bizonyította az a bölcs egyházfejedelem és kiváló államférfi: Magyarország főmagasságú hercegprímása, aki néhány nap előtt jelen volt Esztergom és Komárom vármegyék közgyűlésén, ahol az ő arcképét gróf Tisza Istvánéval együtt leplezték le. Köszönjük neki ezt a kegyeletes elhatározását és köszönjük a Főtiszteletü Püspök úrnak ez alkalommal mondott szép beszédét. Sok köszönettel tartozunk a püspök úrnak fáradhatatlan és agilis munkásságáért, amelyet kifejtett abban a nehéz esztendőben is, amelyben nagyműveltségű élettársát elvesztette. Igaz részvétünkkel állottunk és állunk oldala mellett. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A békés munkának széles mezején óriási feladatok várnak a magyar nemzetre. Az egyházi belélet folytonos fejlesztése után mindnyájunkat legmelegebben érdekelnek a következők: Nagy aggodalommal tölt el bennünket nemzetünknek lassú szaporodása, amelyet a születések számának csökkenése és a pusztító betegségek, (első sorban a tuberkulózis) okoznak. Ezen a téren, valamint az elhagyott társadalmi osztályok (hadiárvák, hadiözvegyek, rokkantak, erkölcsileg elhagyott gyermekek, stb.) gondozása terén is lelkészi karunk és mivel egyetemes papság vagyunk, világi hivatott férfiaink irányítással, tanácsadással, a felebaráti szeretet munkájával álljanak különösen a falusi nép támogatására. A nemzetek békés versenyében iskoláinknak a tudomány művelésével, mindnyájunknak az újabb nagybecsű igazi nemzeti irodalom teljes értékelésével kell részt vennünk. Több nagy nemzeti katasztrófánkat irodalmunk fellendülése követte. Főiskolánknak nagyemlékű, volt világi gondnoka, szegény Beöthy Zsolt barátunk mondta egyik elnöki megnyitójában, hogy Mohács után „a nyelv, amelynek fontosságát a reformáció és az új könyvek tették tudatossá, ez az új irodalom ápolta nyelv fogta össze a szétdarabolt nemzetet és ez vetette meg szabadulásának legmélyebb alapjait". Az abszolutizmus szomorú éveiben Arany János megírta a „Daliás idők"-nek első részét, a magyar nép jellemzésének és Nagy Lajos dicső korá-