Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1926

1926. szeptember - Oldalszámok - 10

— 10nak ezeket a remek énekeit, a „magyar szívnek", magyar életnek ezt a gyönyörű és mégis annyira valószerű tükörképét, amelyet először 8 éves koromban ámuló elragadtatással olvastam és ma sem tudok mély meghatottság nélkül forgatni. Jókai ekkor irta legszebb regényeit, Tompa, Gyulai és Lévay pedig azokat a bús, hazafias költeményeket, amelyek évszázadok múlva is fenntartják nevüket és mai nyomorúságunkban mélyen megrázzák lelkünket. Az utolsó katasztrófa indította kitűnő barátunkat, Kozma Andort, hogy megírja a Turán-t és a Honfoglalás-t, mely utóbbinak nagy és méltó sikeréhez először van itt alkalmam örömömet kifejezni. — Köszönöm neki, hogy gyönyörű „történelmi regé"-je szintén a magyar egységnek fényes védirata. Vargha Gyula, kiváló költőnk lantján az utolsó években hangzottak el legszebb versei, azóta szállt vissza az Árpádok dicsőséges korába, majd Thury György vitéz harcainak idejébe és emelkedett „a végtelen felé", megtanítván bennünket arra is, hogy nem szabad gyáva életuntsággal meghalnunk, míg „meg nem értük" hazánk feltámadását. Herczeg Ferenc is, akinek erejében germán vér folyik, újabb gyönyörű regényeivel és remek színműveivel (A fekete lovas, A fogyó hold, Az Élet kapuja, A hid), az ő mély és igaz, erős magyar nemzeti érzéséről tesz tanúságot. Erdélyben új nagybecsű hazafias irodalom virágzik. A lelkészi, tanári és tanítói karnak sok alkalma van ezt a hazafias érzést fokozó irodalmat kellően értékelni és ezáltal is hirdetni nemzetünk fennmaradásának hitét és ekkor is hangoztatni újabb emelkedésünknek reményt adó igéit. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A négyszáz esztendős tragikus múltból levonva minden történelmi tanulságot, tekintetünket mindig a jövőre irányozzuk és fogadjuk meg, hogy a Mindenhatónak segítő kegyelmében sziklaszilárd hittel bizakodva, a nagy elődök példaadása nyomán dolgozni fogunk hazánk újjáépítésének nagy munkájában mindazokon a tereken, amelyeken a Gondviselés a mi református egyházunknak ezen a véráztatott földön nemzeti kulturmissziót jelölt ki. Dolgozzunk az egyház beléletének fejlesztésén, a gondjainkra bizott derék tőzsgyökeres magyar nép erkölcsi, művelődési és gazdagodási színvonalának emelésén; tegyünk meg mindent a magyarság számbeli és vagyonosodási gyarapodása érdekében; különösen terjesszük ki gondoskodásunkat a népünket pusztító szörnyű betegségek elleni küzdelemre és mindezek által emeljük a nemzeti erőt és gazdagságot és munkáljuk a jobb magyar nemzeti jövendőt. Ezekkel az érzésekkel, óhajokkal és ezzel a fogadalomtétellel egyházkerületünk közgyűlését Isten nevében megnyitom.