Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. október - Oldalszámok - 5

— 5 — minden törekvésünk csak úgy megyen jó végbe, ha a Te örökkévaló kegyelmed annak segítője. Oh, segíts meg bennünket könyörülő Atyánk, légy velünk és közöttünk lelked erejével, midőn tanácsot vagyunk tartandók néped boldogítására. Te magad fogjad jobb kezünket az egyházkormányzás szent munkájában és tanácsoddal igazgass bennünket. Mutasd meg nékünk a Te utadat, hogy igazságban járhassunk előtted és mindenekben csak arra törekedjünk, ami növekedésére vagyon egyházadnak, melyet Te magad szereztél, melyet megváltottál. Adjad nékünk a megértő szeretetnek lelkét, hogy minden gondolatunk, beszédünk, tetteink legyenek bizonyságok arról, hogy csak a Te szent dolgaidban gyönyörködik szivünk és az az egyedüli kívánságunk, hogy növekedést vehessünk abban, aki a fő, növekedést vehessünk az Ur Jézus Krisztusban. Oh, hallgasd meg könyörgésünk szavát és cselekedjél velünk a Te atyai jóságod szerint szent fiadért, a mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen. ti. Főtiszteletü püspök úr, utalva arra, hogy egyházkerületi főgondnok úr a harctéren van s legszentebb hazafiúi kötelességének teljesítése akadályozza a megjelenésben, főgondnok úr nevében is üdvözölve az egyházkerületi közgyűlés tagjait, az Istenhez intézett fohász után a következő megnyitó beszédet tartja : Főtiszteletü Egy házkerületi Közgyűlés ! Mikor a háború első évében, ezelőtt három esztendővel közgyűlésünket tartottuk, mindnyájunk lelkében az a biztató reménység élt, hogy nem sokára a békesség napja fog ragyogni ismét Európa egén. Olyannak tekintettük ezt a háborút, amelyet a nemzet méltóságán, becsületén esett durva sérelem erőszakolt reánk, mint a rekkenő hőségben elemi erővel hirtelen kitörő pusztító vihart, amely amint kitombolta magát, csendesen elül, s utána dús tenyészetnek indul az egész növényvilág. A vérlázító gazság miatti felháborodást a megtorlás heves követelése, az ebből fejlődött