Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. október - Oldalszámok - 6

— 6 — lelkesedés követte, s ennek mámorában biztató reménnyel kezdtük szövögetni a szebb jövőnek gazdag szőnyegét. Olyan jól esett visszaálmodni magunkat azokba a rég elmúlt boldog időkbe, amikor magyar tengerbe szállt alá Észak, Kelet s Dél hulló csillaga. De, mint az életben oly sokszor, úgy történt most is: Ember tervez, Isten végez. A háború egyre nagyobb méretűvé, vérengzőbbé s kegyetlenebbé vált. A halál az ő aratásának gyászos munkájában éppenséggel nem fáradt el. Ideig-óráig tart egy kis pihenőt, hogy újult erővel folytathassa az irtózatos emberirtást. Maholnap fél Európa siralmas romhalmazzá leszen. Mint kezdetben volt, úgy most is rendületlen abban való hitem, hogy ebben a rémes mérkőzésben továbbra is megsegít bennünket a mindenható Tsten s a végső diadalt feltétlenül minekünk juttatja az Istennek kegyelme. Kézzelfogható zálogát látom ennek fiaink világhírűvé vált önfeláldozó, rettenthetetetlen bátorságában, szívós erejében és megtörhetetlen kitartásában, de fájdalom! óriási veszteségek árán. Még ami az anyagi javakból elkallódik, tönkre megy, elpusztul, szóval, ami pénzértékben kifejezhető, azt kiheveri a produktív munkaerő, szorgalom és takarékosság; de szinte emberfölötti erőkifejtést igénylő feladat elé állít az a veszteség, amelyet az erkölcsi, a szellemi javakban szenvedtünk. Bármerre nézzünk, bármerre tekintsünk, mindenütt és mindenfelé megdöbbenő erkölcsi romok tárulnak szemeink elé. Talán sohase voltak a társadalom életképén olyan visszataszító torzvonások, mint most. Az erkölcsi züllöttség, romlottság hullámgyürüjébe belekerültek olyanok is, akiket jól esett az efféle betegségekkel szemben menteseknek tudnunk. Olyan bűnök, minden népnek ezek a legveszedelmesebb belső ellenségei, jönnek egymás után napvilágra, hogy „láttukra elpirul a hold és megszégyenül a nap". Azt hiszem, nem nagyon messze járok az igazságtól, amidőn azt állítom, hogy ránk a háború után egy második honfoglalás gondterhes, nehéz munkája vár, hogy férfias elszántsággal fel kell vennünk a harcot ennek a titkos és nyilvános belső ellenségnek Sisera hadával. Tudom, hogy