Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 9

— 9 — Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés ! Méltóságos Vallás- és Közoktatásügyi Államtitkár Úr! Igen tisztelt Tanári Kar ! Kedves Tanuló Ifjúság! Mélyen tisztelt Vendégeink ! Nagv és őszinte öröm dobogtatja meg szivünket e pillanatban, amidőn összegyülekeztünk e helyre azért, hogy a hazai közművelődésért és reformált egyházunk javáért lángoló, áldozatkész sok nemes sziv ezelőtt két évtizeddel csak a messze jövőben halvány fényben derengő reménységének beteljesedését megünnepeljük, hogy dunántúli ref. egyházkerületünk nőnevelő-intézetét a rníü kor követelményének megfelelöleg megszervezve, annak épületét a tanügy és kerületünk igényeinek megfelelöleg felépítve, berendezve, felszerelve magasztos rendeltetésének az Országos Közoktatásügyi Kormány képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen átadjuk. Most 20 éve annak, hogy egyházkerületünk Székesfehérvárott tartott közgyűlésén a szivek általános lelkesedése mellett elemi erővel nyilatkozott meg a közóhajtás arra nézve, hogy egyházkerületünkben felsőbb fokú nőnevelő-intézet állittassék fel. Kifejezésre juttatta a szivek ezen közóhajfását az elutasithallan közszükség érzete, amely a sürgető korszellem követelményének megértéséből, a gyakorlati élet elutasithallan igényeiből ős református egyházunk jövendője iránti méltó aggodalomból származott. Magyar ref. egyházunk ugyanis kezdettől fogva sok áldozatot hozott az ifjúság neveléséért s az annak ápolására hivatott intézetekért, az iskoláért, mert elvül vallotta, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei s ezen áldozatok által kivívta e haza legjobbjainak elismerését már abban az időben, amikor e haza Gai jelentékeny többségének Ítéletét nem az igazság és méltányosság irányították, hanem a vallásos előítélet és elfogultság tartották fogva. Azonban ennek daczára ref. egyházunk az elemi oktatáson felül a középés felsőbb okta,tás terén a legújabb, időkig csak a férflnem részére gondoskodott megfelelő iskolákról, a felsőbb leányoktatást pedig elhanyagolta és kizárólag a család gondjául tekintette. Ha ezen felfogás nem volt is helyeselhető, de nagyrészben indokolva