Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 5

— 5 — Ez a szomorú kötelesség akadályozza főgondnok urunk önagyméltóságát — amint hozzám intézett soraiban fájó szívvel irja —, hogy mai közgyűlésünkön megjelenhessen. Pedig a mi közgyűlésünk az ö jelenléte nélkül igazán hiányos és árva, mert bár mindnyájunkban meg van a jóakarat, az egyházmegyei gondnoki karnak annyi kimagasló, egyházunk ügyei iránt melegen érző és buzgó tagja van, de elfogultság és sértés nélkül mondhatom mégis, hogy az ö helyén az ö távollétét teljesen nem pótolhatja ki közülünk senki. Az ö kiváló személyiségének pótolhatatlanságától, a tárgysorozatba felvett tárgyak nagyfontosságától eltekintve is, nagyon óhajtottuk volna, hogy ö a mostani közgyűlésünkön jelen legyen. Mert elengedhetetlen kötelességemnek tartom, hogy megemlékezzem az isteni gondviselés azon kiváló kegyelméről, amelyet különösképen mutatott ki magyar ref. egyházunk és dunántuli ref. egyházkerületünk irányában akkor, amidőn szeretett és tisztelt főgondnok urunk önagyméltóságát a reá nézve halaszthatatlanná vált szemoperáción legközelebb szerencsésen, nagyobb baj és veszedelem nélkül keresztül segítette. Tudjuk azt, hogy önagyméltósága minden tettében és minden elhatározásában az Istenbe vetett erős bizodalomból és az ö akaratában való teljes megnyugvásból meriti azt az erőt, amely ugy barátait, mint ellenfeleit csodálattal tölti el, ö tehát most is aggodalom és félelem nélkül vetette alá magát a nehéz műtétnek. De minket gyengébb lelkeket megszállott az aggodalom, amidőn fontos elhatározásáról értesültünk és mindnyájunk szivéből felszállott a fohász az egek Urához, hogy óvja szeretett főgondnok urunkat a bekövetkezhető veszélytől és adja vissza szemeinek épségét. A jó Isten meghallgatta szivünk fohászát, beteljesítette közóhajtásunkat és most igaz hálával gondolunk az ő kegyelmére és jóságára, de egyszersmind szivünk őszinte osztatlan örömével és szeretetével üdvözöljük főgondnok urunkat felgyógyulása alkalmával, kivánom neki azt, hogy a jó Isten, amint eddig megvédte, védje, oltalmazza minden bajtól, veszedelemtől úgy öt, mint szeretett családját és adjon neki hosszú, zavartalan boldogsággal teljes életet, aminőt az ö nemes jelleme méltán megérdemel, hogy örömmel szolgálhassuk az ö vezetése alatt magyar ref. egyházunk ügyeit és ö is sok örömét találhassa egyházkerületünk ügyeinek önzetlen és buzgó fáradozása nyomán kifejlődő felvirágzásában. Egyházkerületi köz-