Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 29

- 29 felelősségét és súlyos terheit. Ilyen érzülettől áthatva, hogy mit és mennyit tettem, vagy nem tettem ezen intézet érdekében, azt megbírálni és megmondani nem az én hivatásom keretébe tartozik. Én csak annyit jelenthetek ki, hogy tetteim és eljárásom mozgatója mindenkor és mindenütt fogadalmam teljesítése és az intézet iránti végetlen szeretet volt. Hát vájjon nem érthető és indokolt-e meghatottságom több mint félszázados közszolgálataim ily nagymérvű megtisztelése és érdemesitéséért ? S lehet-e csodálkozni és lehet-e engemet elitélni, ha meghatottságom miatt akadozott beszédem és keresve keresem s nem tudom megtalálni a szavakat, a hangokat, melyekkel ezen megtisztelést és érdemesitést, valamint a fötiszleletü egyházkerület által adott emléktárgyakat a főtiszt, egyházkerületnek és főtiszt, s méltóságos püspök urnák illően megköszönjem. Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés ! Szomorúan, de a jó Isten bölcs kormányzata és gondviselésén megnyugvással tapasztalom és érzem — de azt hiszem, tapasztalja, érzi ezt, kortársaim között más is —, hogy aggott korban az embernek nemcsak testi ereje, hanem szellemi, memoriális képességei is annyira elgyengülnek, hajdan erösebb érzelmei a megnyilatkozásban és cselekvésben annyira (tán az elgyengülés helyett jobban fejezem ki igy) gyengédekké válnak, hogy azokkal a megaggott ember nemcsak magának, hanem másoknak is terhére van, különösen, ha ezen aggkori gyengeségek egy ily magasztos ünnepély szülte meghatottsággal vannak kapcsolatban. Nem akarok azért akadozó beszédemmel tovább terhére lenni a fötiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek, hanem bezárom ezt azzal, hogy hálás szivvel és mély tisztelettel nyilvánítom köszönetemet főtiszt, püspök urnák, az egyházkerületi tisztikar és ezen jubileum előkészítő és rendező bizottságának, s általában a ker. közgyűlés mélyen tisztelt tagjainak, azon megtiszteltetés és érdemesitésért, melyekkel engemet több mint félszázados szolgálataimért a mai jubiláris ünnepélylyel és ezen, a főtiszt, egyházkerület részéről átadott drága emléktárgyakkal megjutalmazni kegyesek voltak. Egyszersmind mély tisztelettel kérem mindnyájukat, hogy — mivel ami idő az én életemből még hátra van, az már igen rövid lehet; és miként a bibliában emiitett fáradt szolga, én is keresem már az árnyékot és óhajtom a nyugalmat —