Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 12

- 12 vegyes házasságoknál a gyermekek vallására vonalkozó megegyezés tekintetében protestáns egyházunk állandóan hátrányban van a róm. kath. egyházzal szemben. Elemi erővel követelte a veszély és a mulasztás tudatára ébredt protestáns közszellem magasabb fokú protestáns leánynevelő-intézetek felállítását. Ám a kivitelt nagyon hátráltatta az anyagi erő hiánya, mivel a tervezők és szervezők nem támaszkodhattak másra, mint a nemes szivü emberbarátok és hittestvérek e czélra nyújtandó kegyadományaira, ami a családfenntartás gondjaival küzdő jóakaróktól nagyobb mértékben alig volt remélhető. Az intézet szervezetét tehát ezen tényleges helyzethez kellett a mi egyházkerületünkben is a vezetőknek idomítani. Mivel az volt az általános tapasztalat, hogy a protestáns szülök gyermekeiknek magánházaknál és családoknál való elhelyezésétől idegenkednek, inkább adják leánygyermekeiket nevelésbe az apáczazárdákba, ha ott a bentlakásba bejuthatnak, mint állami intézetekbe, ha ott bentlakás nincs, vagy oda gyermekeik fel nem vétetnek : azért dunántúli ref. egyházkerületünk vezetőinek első terve az volt, hogy létesítsünk a növendékek részére egyelőre csak bentlakást, ahol a növendékek kellő felügyelet mellett, valódi protestáns szellemben neveltessenek, oktatásra pedig, hogy a tanerők fizetését meggazdálkodjuk, járjanak a növendékek a pápai állami polgári leányiskolába. Aminthogy ezen intézetünknek első alapja ilyen formában vettetett meg az 1893-ik évben a pápai ref. egyházmegye aegise alatt. Azonban hamar beláttuk, hogy intézetünk ilyen alakban nemcsak csonka és félszeg, de nem is képes megfelelni azon fontos feladatnak, amit elébe kitüztünk, mert az internátusban alkalmazott kevesebb képzettségű s kevesebb számú nevelőnő nem pótolhatja az igazán képzett és hivatott tanerők hiányát a nevelés tekintetében sem. Azért dunántúli ref. egyházkerületünk, amidőn a pápai ref. egyházmegyétől az intézetet az 1898-ik évben átvette és ezen helyre telepitette, 3 év múlva, az 1901-ik évben meghozta az áldozatot, hogy a bentlakással kapcsolatban felsőbb leányiskolát is állított fel s annak támogatására évi 6000 korona segélyt folyósított. Nagyon hamar be kellett azonban látnunk, hogy a felsőbb leányiskola nem felel meg teljesen a mi igényeinknek, mert azok a szülők, akik gyermekeiket a mi intézeteinkbe küldötték, a magasabb műveltség megszerzésén kivül leányaiknak a tanitónöképezdére való