Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1912

1912. szeptember - Oldalszámok - 261

- 261 — saját gyarlóságunkat, bizalommal valljuk, hogy igaz bölcsesség csak a te örök igédben van, hogy az erkölcsiség emberileg elérhető legmagasabb fokára közülünk csak azok emelkedhetnek, akik a Te akaratodat követve mindenkor nyugodt lélekkel és tiszta lelkiismerettel állhatnak meg Te előtted, minden bünt, minden képmutatást, szeretetlenséget és hazugságot gyűlölő igazságos biró előtt. Jó Atyánk, Istenünk ! minél inkább dúlnak körülöttünk a társadalmi életben a szenvedélyek viharai, minél inkább hányattatik életünk hajója a társadalmi szélsőségek örvényének szélén, minél kevésbbé számithatunk bölcs mérsékletre és józan Ítéletre embertársainknál: annál nagyobb szükségét érezzük a Te benned vetett erős hitnek és megingathatatlan bizodalomnak, annál nagyobb szükségünk van az önző érdekek és melléktekintetek által meg nem vesztegetett szigorú kötelességérzettel biró férfiakra, mert ezek nélkül kétségbe kellene esnünk, tehetetlenül kellene magunkat megadnunk a vaksors játékának s le kellene mondanunk minden szebb jövő reménységéről. De látjuk, Atyánk! hitünk szemeivel, hogy Te ott állasz mellettünk a veszedelmek között is mennyei erőddel, biztatólag szólasz azoknak, akiket közöttünk őrállókul rendeltél, amint szólottál hajdan a prófétáknak : embernek fia, én küldelek téged, ne félj, mert én veled vagyok, hogy megoltalmazzalak tégedet, és mi hiszünk, Atyánk! a Te szavadnak és dicsőitünk Tégedet a te oltalmadért és szabaditásodért! Ha valaha éreztük, Atyánk! most érezzük igazán, mily nagy kincsünk nekünk az evangéliumi hit, mily erős támasz a Te benned vetett bizodalom, mily áldásos intézmény reánk nézve az az anyaszentegyház, amelyet ezen hitnek és bizodalomnak, a vallásos, kegyes érzéseknek, a keresztyéni erkölcsöknek ápolására a Te szent Fiad által megalkottál. Hálákat adunk Neked, Atyánk! hogy ezen anyaszentegyházba minket is felvettél, ez által a Te ismeretedre elvezéreltél, a Te szent Fiad idvezitő tudományával megismertettél s ezzel ezen drága kincseknek részesévé tettél. Hálákat adunk neked, Atyánk! azon különös kegyelmedért is, hogy minket erre érdemetleneket, a Te szent Fiad anyaszentegyházának sáfáraivá tettél, hogy őrködjünk a nyáj fölött, hogy az ellenség abban zsákmányt ne ejtsen és gondoskodjunk annak számára lelki eledelről alkalmatos időben. Jó Atyánk, Istenünk! mindnyájan érezzük a reánk háruló felelősség