Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910

1910. szeptember - Oldalszámok - 5

— 5 -mus nagy alkotóira vonatkozó kifejezései csakugyan elemi erővel juttatták a méltatlankodás, a felháborodás érzelmeit kitörésre. És én — főtiszteletü egyházkerület közgyűlés — itt ezen alkalommal mulasztást követnék el, ha erről röviden meg nem emlékezném. Méltatlan az encziklikának ez az állásfoglalása, mert a történelmi igazsággal egyenes ellentétben áll. Nem az erkölcsi rombolás gonosz szellemei támadtak fel az erkölcsi rend ellen, hanem a középkori egyháznak erkölcstelen elfajulásai idézték fel erkölcsi felháborodását a szigorúbb, komolyabb erkölcsi alapon álló embereknek. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Az az objektív komoly ember, aki nem huny szemet a történelmi igazságok előtt, vagy nem akarja azokat letagadni, tartozzék bármely egyház keretébe, különbség nélkül el kell hogy ismerje, hogy igenis a protestántizmus az erkölcsi tisztulás szelét jelentette a világon és hogy buzditólag hatott magára a katholikus egyházra is, ugy, hogy felvilágosodott, az igazság fáklyája által vezetett katholikus iró és gondolkozó sem mondhat mást, minthogy a protestántizmus az erkölcsi megújhodás, az erkölcsi tisztítás eszköze volt a katholikus egyházra nézve is. És Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, azok a férfiak, akik életük veszélyeztetésével szemben állottak a maguk igazával a mindenre kész ellenség egész hatalmas fegyverzetével, azok a férfiak, akik emelt fővel mentek a máglyára, akik nyugodt lélekkel tűrték el a maguk igazságáért a gályarabságnak évtizedekre szóló megpróbáltatásait : azok a férfiak nem a gonosz indulatok által hajtatva indultak az erkölcsi rend ellen, azok a férfiak erre a szerepre csak azért voltak képesek, mert egy igaz, egy nagy, egy nemes ügynek elszánt, önzetlen, magasztos szolgái voltak. És a kisebbítésnek, a gyalázásnak az a hangja, amely e szerencsétlen encziklikában megszólalt, nemcsak méltatlan az igazsághoz, de méltatlan az igazságot tisztelő lovagias ellenfélhez is. El kellett ezeket mondanom, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, — el kellett mondanom, noha talán némi jeleit itt is látjuk annak, hogy ez a sértés, amely elkövettetett, nem volt meggondolt és öntudatos, hogy talán alárendelt közegeknek túlbuzgalma volt az, amely ezeket a szerencsétlen és igazán a katholikus egyház fejéhez nem illő kijelentéseket adta a római pápa szájába és mutatkoznak ebben a tekintetben is az okozott sérelem enyhítésére vonat-