Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 7

— 7 — ellentétbe kerülni, az egyház ügyét a magyar nemzet, a magyar szabadság, a magyar felvilágosodás és haladás nagy nemzeti kérdéseitől elszakítani nem engedi; és az igaz lelkipásztorét, akiben nemcsak az az erős hithüség, az az igaz hitben rejlő lelki erő van meg, amely annyi veszély között annyi hőst szült, de akiben megvannak azok a hasznos, azok a becses tulajdonságok is, amelyek a mai kor változott viszonyai, változott feladatai és kötelességei között igaz lelkipásztorrá avatják az Isten szolgáját. Mert hiszen változtak az idők, változtak a viszonyok, uj feladatok elé állítanak bennünket és azok a tulajdonságok, amelyek őseinket, azon kor nagy lelkipásztorait diadalra vezették, ma már nem elegendők. Ma nem külső ellenség fenyeget bennünket, nem anyagi erőszak fegyvereivel küzdenek ellenünk, nem életünk, nem szabadságunk, nem testi biztonságunk forog koczkán, de két oldalról intéznek lelki ellenségek támadásokat egyházunk és — itt ismételten hangsúlyoznom kell — a mi egyházunkkal egybeforrottal! a szabadság, a felvilágosodás, a magyar nemzet lelki épsége, lelki biztonsága ellen: a felforgató törekvések egyfelől, amelyek az emberi indulatok felizgatása által a materializmus örvénye felé ragadják az emberiséget és a lelki sötétség harczosai másfelől, akik pedig a sötétségre alapított lelki uralmuk lelki lánczaival akarják lenyűgözni az embert. Lelki fegyverekkel küzd mind a kettő. Lelki fegyverekre van nekünk is szükségünk, lelki fegyverekre, amelyekkel fenntartsuk, fejleszszük és a fejlődés lehető magas fokára vigyük a mi híveinket, a mi táborunkban levő összes szellemi és erkölcsi erőt. Építő munkára van itt szükség és ha keresném is, hogy hol találjak férfiút, akit az épitő munka példányképenként állítsak magunk elé, akkor is a Te alakod volna az. Annak az épitőmunkásnak vagy Te példányképe, aki dolgozik erővel, a tudomány, a bölcseség, a szellemi erő fegyverzetével, de aki dolgozik szeretettel, azzal a szeretettel, amely lelkének, szivének legjavát összeforrasztja a munkával, amelyet végez, összeforrasztja, összefűzi, összekapcsolja azokkal, akikért és akikkel együtt dolgozik. Ez a szeretet teszi az építőmunkát az éltető napsugárhoz hasonlóvá, amely meleget, áldást, életet ébreszt mindenfelé, amelynek nyomán kizöldül ismét a tél fagya által letarolt mező. És dolgozol reménynyel és bizalommal, azzal a reménynyel és bizalommal, amely betölti minden férfiú lelkét, aki meg van győződve ügyének igaz, szent, legyőzhetetlen volta felől és aki bizik Istenében, hogy meg tudja vivni a küzdelmet. És dolgozol gyönyörűségben, mert hiszen ilyen munkában és az ilyen munkásságban eltöltött életben rejlik a lelki egyensúly, a lelki béke, a lelki erő