Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 8

— 8 — egyedül. Az ilyen munka tartja fenn a lélek, a sziv tisztaságát, a kedély épségét, üdeségét, az ilyen munka teszi lehetővé azt, hogy negyven fárasztó esztendő után az élet hajló korában is ugy gyönyörködhessünk Te benned, mint aki az élet minden igaz, minden nemes és szent örömét egy ifjúnak lelki tisztaságával és üdeségével élvezed. És most áthatva ennek az ünnepélynek magasztos érzelmeitől, engedd, hogy mindenekelőtt Te hozzád forduljunk hálás köszönetünkkel ; hálás köszönetünkkel azért, amit eddig tettél; hálás köszönetünkkel azért a csüggedést nem ismerő kitartásért és azért a szeretetért, amelylyel ma is dolgozol és dolgozni fogsz a jövőben, és hálás köszönettel azért a szeretetért, amelylyel magadhoz ölelsz bennünket mindnyájunkat. Mi, Neked más jutalmat nagyrabecsülésünknél, ragaszkodásunknál, bizalmunknál és szeretetünknél nem hozhatunk. Vedd ez érzelmek hűséges, bár csekély és szerény jeléül ezen emlékalbumot, amelynek elfogadására az egyházkerület tagjai nevében kérlek fel és ezt a plakettet, amelyet a jegyzői kar nevében van szerencsém átnyújtani. És most fordítsuk hálás érzelmeinket az isteni Gondviselés felé és kérjük azt, hogy ilyen erőben és egészségben, belső megelégedésben és boldogságban hazánk és egyházunk javára és mindnyájunknak, híveidnek, barátaidnak, szeretteidnek, a Te viruló szép családodnak örömére és boldogságára az Úristen sokáig éltessen. Antal Gábor püspök ur főgondnok ur ő méltóságának a kerület nevében kifejezett jó kivánatait ezen szavakkal köszöni meg: Nagyméltóságú Főgondnok Ur! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Igen tisztelt Vendégeink! Egész életemben mindenkor őszinte gyermeki alázatossággal viseltettem az én jó Istenem iránt és fő kötelességemnek tartottam a szeretet gyakorlását, ahol csak tehettem, minden embertársam, különösen pedig a mi hitünknek cselédei iránt. De sohasem éreztem magamat oly kicsinynek Isten előtt és annyira hálára kötelezettnek dunántuli ref. egyházkerületünk, az itt képviselt testületek tagjai és minden embertársaim irányában, mint a mai napon, amidőn az én csekélységem az én szerény hivatalos állásom jellegét nagyon meghaladó, általam meg nem érdemelt, nem várt, de nem is óhajtott fényes ünnepeltetésben részesül.