Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 104

Templomi egyházi beszéd Antal Gábor 40 éves jubileumakor. — Tartotta: Tóth Kálmán esperes. — • Alapigék-. Luk. 12:42—44. Kicsoda hiv és bölcs sáfár, kit az Úr az ö szolgái között fővé tészen, hogy alkalmas időben adjon rendelt eledelt azoknak. Boldog szolga az, akit az Úr, mikor megjövend, aképen talál cselekedni. Bizony mondom nektek, hogy minden javain gondviselővé teszi. A hü és bölcs sáfár tiszte, jutalma. Keresztyén Atyámfiai! Midőn ezen ünnepélyes alkalommal közelről és távolról össze­sereglettünk e helyen, hogy tisztességet tegyünk egy hü és bölcs sáfárnak, kit az Úr az ő szolgái között fővé, Máté szerint az ő házanépén gondviselővé tett, engedjétek meg, hogy a kiszabott idő határai között csak vázlatosan és egész általánosságban egy képet rajzoljak felolvasott szentleczkénk alapján a hű és bölcs sáfárról és a neki igért jutalomról. Általánosságban akarok szólani a sáfá­rokról, kiket a mennyei gazda szűkebb vagy tágasabb hivatáskörbe helyezett; ügyelve a jóizlés követelményeire, nehogy szerénysége ellen vétsek annak a férfiúnak, kinek egyháztársadalmi tisztesség­tétele alkalmából szólok és szem előtt tartva hitelvi álláspontunkat, mely szerint embert, legyen bár a legérdemesebb is, istenitiszte­let keretében személy szerint nem dicsőitünk, hogy ugy szóljak: imádat tárgyává nem teszünk, hanem egyedül a mi Istenünket áld­juk és magasztaljuk minden jó adományért még akkor is, ha az áldást érdemes embertársaink hasznos és üdvös munkálkodásában ismerjük fel. Előre bocsátom még azt is, hogy nem minden rendbeli sáfá­rokról beszélek. Isteni megbízatást végez mindenki, aki a család­ban, a társaséletben, a hivatali pályákon, az állami kormányzat

Next

/
Oldalképek
Tartalom