Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 105

105 — körében munkálkodik. Sáfár a családapa, a polgári tisztviselő, a tanitó, a biró, szóval mindenki, aki tiszte szerinti hivatást tölt be. Isten áldása legyen — lesz is — minden hü és bölcs sáfáron, aki munkakörében kötelességét hiven és okosan teljesiti . . . Mivel azonban az evangéliumi felhívás, intés különösebben az apostoloknak szól: az Isten anyaszentegyházának hivatalos munkásaira, az egyházi szolgákra fogok csupán kiterjeszkedni beszédemben, akikről Pál apostol ugy nyilatkozik, hogy „ha jól forgolódnak, kettős tisztességre méltóztassanak, főként pedig azok, akik munkálkodnak a beszédben és tanításban" (I. Tim. 5: 17). Vajha emelhetném igénytelen beszédemmel a lelkeket Istenhez, akit egyedül illet dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás és akit jól szolgálni öröm és boldogság nekünk! I. Idvezitő Urunk, azon óhajtva föltett kérdésére, kicsoda hiv és bölcs sáfár, saját maga ekképen felel meg: aki alkalmas időben rendelt eledelt ad azoknak, akik ezt tőle várják. Jó sáfárnak tehát azt a lelki szolgát tekinti, aki az ő népét, Isten házának majorságát az ő általa rendelt eledellel táplálja alkalmas időben. Ez az eledel nem más, mint Isten igéje, Isten akaratának hirdetése, amint Jézus is mondja: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki engemet elbocsátott". Ezen eledel tehát az evangélium, mely Istennek hatalma, minden hivőnek idvességére. Ennek hirdetését rendelte már a próféták idejében. „Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet, szóljatok Jeruzsálemnek kedve szerint valókat" (Ézs. 40: 1). Ezt rendelte az éhező sokaság megelégitésére: „adjatok ti nékik enniek". Ezt kötötte Péter apostol szivére, igy szólván háromszor is hozzá: „Simon, Jónának fia, szeretsz-e engemet? Legeltessed az én juhaimat" (Ján. 21 : 15—17). Ezt az eledelt rendelte Isten a bűnös és bajos világnak. Ezzel akarja megelégíteni még ma is az ő igazságát éhezőket és kegyelmét szomjuhozókat; megvigasztalni a szomorkodókat, megnyugtatni az elfáradtakat, fölemelni az elesetteket, meggyógyítani a betegeket és feltámasztani a lelki halottakat. Ez az eledel az evangéliom tápláló, üdítő ereje; az igazságnak, kegyelemnek, szabadságnak, szeretetnek, békességnek igéje. Nem testi, hanem lelki, — nem földi, hanem