Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 109

— 109 — módosítására vonatkozó munkálatnak tárgyalására. Ezek után az ülést megnyitja. Tudomásul szolgál. 2. Jegyző előterjeszti az egyházmegyék tanügyi bizottságainak a népiskolai tanterv-javaslatra vonatkozó s az egyházkerület elé terjesztett véleményeiket: I. Általános megjegyzések. 1. A barsi egyházmegye tanügyi bizottsága a tanterv-javaslatot általánosságban elfogadja; az egyes tárgyakra vonatkozó észrevételeinek kifejezése után kivihetetlennek nyilvánítja, „hogy az osztatlan népiskola tanítója, ki egyúttal kántor is, az elemi iskolában 32-, az ismétlő-iskolában 7 heti óraszámban tanítson, akinek még ezen felül kántori teendője is van heti 5 órán keresztül. Ez egy embert nagyon is túlterhel, de meg ily arányban fizikai idővel és erővel sem rendelkezik. Ez a túlságos elfoglaltság enyhítendő, vagy fakultative állapítandó meg, tudniillik, amennyiben lehetséges." Végül felhívja a figyelmet az iskolai imák s fohászok sürgős módosítására, továbbá az uj tantervnek megfelelő tan- és vezérkönyvek sürgős megkészittetésére. 2. A belső-somogyi egyházmegye tanügyi bizottsága a tantervjavaslat részleteire tett megjegyzései után javasolja, hogy „a vezérés tankönyvek Írására tisztességes pályadíj tűzessék ki!" 3. A komáromi egyházmegye tanügyi bizottsága által — a részletekre vonatkozó megjegyzések mellett — elfogadott s föltarjesztett „Bírálat" szerint a javaslat általában véve megfelel a vallásos nevelés és oktatás, valamint általában a pedagógia követelményeinek ; javasolja, hogy az egyházkerület hirdessen pályázatot alkalmas vezérkönyvekre a vallástanítás-, s a beszéd- és értelemgyakorlatokhoz, de sem a hazai- s egyháztörténelem kézikönyvére, sem olvasókönyvekre ne; hanem egy kerületi tankönyvbirálóbizottság véleménye alapján engedélyezze a tankönyvek használatát. Az egyházmegye tanügyi bizottsága általában javasolja, hogy „a tanterv részletesen ismertesse, hogy egyes tárgyakból mennyi quantumot köteles a tanitó tanítani?" s a tankönyvek megiratásánál kiváló figyelem fordittassék arra, hogy „a tankönyvek nagyon