Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 82

— 82 — kedvelte öt ezért s ez a sok-sok ismerős most mind fájdalommal gondol arra, hogy a kedves Baráth bácsiban s az ö jóizü beszédjeiben nem gyönyörködhetik. Pápán született szegénysorsu nemesi családból s itt végezte összes iskoláit: a gimnáziumot, jogot és theologiát. S midőn 1845ben tanulmányait egészen befejezte, mint jól végzett tanulót még egy éven át a kollégiumban marasztották, hogy mint publicus praeceptor tegyen szolgálatot az iskolának. 1847-ben törvénygyakorlatra Pestre ment s a Szent-István király napi terminuson királyi táblai jegyzőnek fölesküdött. Mint ilyen elment a pozsonyi országgyűlésre is, hogy a többi ifjúsággal együtt hallgathassa az országgyűlési tárgyalásokat. Az akkori nagy idők rohamos eseményei azonban csakhamar más térre, a csatamezökre szólították öt. Hadi szolgálatát mindjárt a szabadságharcz legelején mint nemzetőr kezdette. A veszprémmegyei nemzetőrséget ugyanis a horvát határ őrzésére a Dráva mellé rendelték. Ö is részt vett ebben az expediczióban. Majd beállott honvédnek s az egész szabadságharczot végig küzdötte. A pákozdi ütközetben, ahonnét Jellasics csúfosan elszökött, már főhadnagyi rangban mint helyettes százados vett részt. Majd a Morva folyó védelmére küldték az ö zászlóalját s midőn a beözönlő ellenség elöl nagy veszélyek közt visszavonultak, a Csallóközön át Komáromba jutottak. Ott küzdött azután egészen a dicsőséges korszak végéig s részt vett a Komárom körül vivott összes csatákban, a többek közt a hires ácsi ütközetben. Mikor Komárom is kapitulált, ö volt a 46. honvédzászlóalj első századosa és egyúttal a zászlóalj parancsnoka. A Komáromban nyert menedéklevél megvédte öt a további üldözéstől. Ennek oltalma alatt visszatért anyja házához Pápára. Persze nem volt semmi foglalkozása; örülhetett annak, hogy él, ha pályája ketté volt is szakítva. Ekkor történt vele ez a jellemző kis eset, amit maga beszélt el. Épen Sebestyén Gábor háza előtt ment el, aki a 48-as idők előtt Veszprém vármegye föfiskusa, majd országgyűlési követe volt, nagy eszéről s különösen nagy jogtudományáról országos hirü ember. De egyúttal erös híve a nemesi előjogoknak s igy a 48-as események ellenzője. Az ö háza előtt is fel volt állítva egy bizonyos jel, amit a mai emberek már alig ismernek, s amit az előtt még csak jobbágynak a háza előtt lehetett látni.