Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 83

T. i. két farúdon egy fatáblácska szalmából készült jellel. Ez az alkotmány ugyanis azt jelezte, hogy abban a házban is katonák vannak beszállásolva. Egy katona két fapálczikával épen akkor verte a táblácskán a jelzést. Az öreg táblabíró kint üldögélt háza előtt s mélabús rezignáczióval szólt oda a volt honvédnek: „No öcsém, hát ez kellett maguknak?" A tevékeny férfi azonban csakhamar talált foglalkozást. 1851-ben megválasztották a pápai jogakadémia helyettes tanárává, majd mikor a jogakadémia a viszonyok kényszerítő hatása alatt 1853-ban megszűnt, a gimnáziumba helyezték át, mint a történelem, földrajz és magyar nyelv tanárát. Az alkotmányos idők beáltával 1861-ben a köztörvényekböl, 1863-ban pedig a váltó és kereskedelmi törvényekből vizsgálatot tett s ügyvédi oklevelet szerzett, de azért tovább is megmaradt tanári katedráján. 1864-ben irta és adta ki politikai, 1865-ben pedig mér- és természettani földrajzát. 1867-ben megyei szolgálatba lépett s csakhamar a pápai járás föszolgabirájává választották. Egyúttal már régebb idő óta a pápai főiskola pénztárnoka volt s a kezelésére bizott nagy vagyont lelkiismeretes gonddal kezelte. 1872-ben ott hagyta a megyei szolgálatot s ekkor Pápa város árvaszéki tanácsosává választották. Mihelyt azonban újra megnyílt a pápai jogakadémia, ismét megválasztották annak tanárává s az 1878—79-dik tanévtől kezdve ott tanított mindaddig, mig a jogakadémia ismét megszűnt. Munkaszeretetét fényesen tanúsítja, hogy még ekkor sem ment nyugdíjba, hanem tovább tanított a tanitóképezdében. Időközben pedig még az a kitüntetés érte, hogy a pápai ref. egyházmegye megválasztotta öt világi gondnokául. Erről a tisztségről csak néhány évvel ezelőtt mondott le előrehaladott életkora miatt. Egyetlen fián, Baráth Zoltán budapesti törvényszéki birón és három leányán kívül igen-igen sokan gyászolják öt. Sokan mondják velem együtt őszinte fájdalommal a búcsúszót: Béke lengjen porai felett! Borsos István. 6*