Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 9

- 9 — munkás között. Helytelen lenne tőlem akár egyik, akár a másiknak pártjára állani és különösen e helyen véleményt mondani; többet mondok, nem is tudnék, mert nagyon helytelennek tartom, ha valaki elvileg előzetesen és föltétlenül a munkás vagy a gyáros és földesúr mellett van, mert azt, hogy melyik részen van az igazság, azt csakis a konkrét viszonyok pontos ismerete alapján lehet megállapítani. És ha bárhol kiüt a küzdelem és az tényleg szakításra vezet, nagyon helytelennek tartom az egész sajtónak a magatartását, hogy e tekintetben bírónak tolja fel magát és itél elevenek és holtak fölött. Én azt mondom, hogy ez veszedelmes és igazságtalanság is. A dolgot a helyszínén kell tanulmányozni és keletkezésében a bajt megismerni és aszerint iparkodni annak elhárítására. Ha tehát én most lelkészeinkhez fordulnék azzal a kívánsággal, hogy avatkozzanak a sztrájkba, ez képtelenség volna. Én egész szerényen fölhívom figyelmüket arra, hogy ha olyan életet folytatnak, mert ezt nem lehet ám akkor kezdeni, amikor a baj megvan, hogy ugy a népnek, mint a birtokos osztálynak, esetleg gyárosnak bizalmát képesek megnyerni; sokszor, nem mindig, mert vannak átalkodott ellentétek, kiegyenlíthetetlen küzdelmek, de sokszor igen hasznos szolgálatot tehetnek mind a két félnek, s ezzel együtt az országnak s a társadalomnak. Ha egy lelkész így él, igy működik, csak akkor érhet el eredményt — mert ez épen olyan vetés, amely után aratást vár az ember, mint amilyen a mezőket megtennékenyiti; ezt nem lehet ám ugy csinálni, hogy ma elhatározom, holnap végrehajtom, mert ez egy életnek a feladata. Egy ember, egy lelkész, olyan szegény viszonyok között van, hogy az nem parancsolhat, sőt feladata sem lehet, hogy parancsoljon és diktáljon, de ha igy él és igy működik tanácsával elkezdve a szószéktől a legutolsó szobában való beszélgetésig, egyenlőn bánva a néppel és munkadóval, mert egyenlően kell foglalkozni mindenkivel, egyenlően kell a lelkeket átalakítani és lassú munkával befolyásolni, minden nap csepegtetve sziveikbe azokat az elveket, amelyekkel az evangéliom megbízta, akkor ha igy előkészíti a lelkeket, s baj keletkezik, ha szelíd szóval, de a helyzet ismeretével kifejti egyik vagy másik félnek, hogy melyik ment túlzásba és melyik nem, én azt hiszem, ha nem is mindig, de gyakran igen hasznos szolgálatot tehet mind a két félnek s magának a társadalomnak is. Természetes dolog, hogy ha