Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 10

— 10 — valaki brutaliter fogja fel e tekintetben is feladatát, s vezetőnek tolja fel magát, ez összeütközéseket fog provokálni anélkül, hogy eredményre jutna. De nem ezt kell tenni, hanem az okos rábeszé­lésnek a balzsamával kell a sebekre hatni, amely előbb-utóbb meg­teszi a maga hatását. Ne vegye rossz néven az igen tisztelt lelkészi kar, hogy én világi ember, sőt többet mondok, az üzleti világba is meglehető­sen be vagyok avatva, ezzel a kérdéssel foglalkozom: Experto crede Ruperto. Én végig éltem különböző társadalmi mozgalmakat és láttam, hogy gyakran egy kellő perczben eltalált jő szó sokkal többet tesz, mint sok fenyegetés, sok erőszak és talán mint maga a fegyver. Én csak ezt az egyetlen-egy pontot hoztam föl, de találhatnak sok pontot és feladatot a lelkész urak, ahol üdvösen hathatnak, ez által még azt is elérik, hogy saját állásukat emelik és állásuk által hivatásukat nemesitik, mert ma már a lelkész nemcsak prédikátor és nem szabad, hogy csak prédikátor legyen, hanem most a lel­kész kell, hogy igazi lelki tanácsadó legyen. Akkor, amikor a közép­korban vagy később a legutóbbi századig csak arról volt szó, hogy az osztályok egymás mellett meglévén, mindenki végezze a maga munkáját és nem törődött senki a másikkal, akkor a prédikátor el­mondhatta imáját s ezzel hivatását befejezettnek is tekintették hívei­vel szemben; ma, amikor fölburjánzott a sok baj a társadalomban, amikor minden perczben és minden helyen a legkisebb koldus, szobában ép ugy, mint a palotában csak szenvedésre és küzdelemre talál az ember, akkor lehetetlen, hogy a református lelkészi kar el­vonja magát ezen küzdelmektől és szenvedésektől és egyszerűen csak a predikáczióra szorítkozzék, hanem a társadalmi funkczióba kell, hogy beleélje magát, amelyet más felekezetek már nagyon kultiválnak, hogy t. i. egyletekben, munkásmozgalmakban, mint ember és mint az evangéliom apostola hasson oda, hogy a társa­dalmi béke fenntartassék nem a szegények rovására és nem a gaz­dagok üldözésére, hanem egyszerűen a társadalmi osztályok kibé­kítésére, s azt hiszem, hogy ha e tekintetben csak kis lendületet adhatnánk önmagunknak, egyházunk reputáczióját nagy mértékben erősíthetnénk. Üdvözlöm a főtiszt, egyházkerületi közgyűlést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom