Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 8

vetlenül ismerjük, mert tülük elzárva nem vagyunk, a társadalom legapróbb rétegeibe behatolhatunk, mert nem tart vissza minket semmiféle fogadalom, sem szabály, mi e tekintetben nem mondom, hogy folytonosan mulasztanánk, azt mégis valljuk be őszintén, hogy magunk között sokkal több renyheséget, sokkal kevesebb szorgalmat tanusitunk, mint kellene. Ha panaszkodunk, hogy tudnak elkezdve az utolsó falusi községtől, föl a fővárosig minden téren, közgyűlésekben, országgyűlésen és mindenütt, egy bizonyos szellemet érvényesiteni, amelyet az ember meg nem foghat és meg nem láthat, de látja, hogy sodorja magával az embereket, s azt lehet mondani: kierőszakolja a politika olyan irányait, amelyek általában a mi felfogásunk szerint legalább nem egészségesek, akkor azt hiszem, hogy tanulhatunk "nem a tekintetben, hogy minden eszközt és minden irányzatot elfogadjunk, hanem, hogy legalább a mi eszközeinket, a mi fáradságunkat, a mi szorgalmunkat fokozzuk és azon a téren, amelyen otthon vagyunk, ahol a társadalommal mindennap érintkezhetünk, teljes buzgóságot és szorgalmat fejtsünk ki. Én, főtiszt, egyházker. közgyűlés, itt részletekbe bocsátkozni nem szándékozom, de ha már foglalkoztam a nagy egyetemmel és az egyháznak általános ügydolgaival és érintettem az egyletek terén a teendőket, engedjék meg, hogy áttérjek utoljára az egyénnek a dolgára és pedig engedjék meg, hogy ezúttal a nagy tiszt, lelkész urakhoz intézzek néhány szót. Az egész országban mindenhol most már a társadalom fel van dúlva, hol felekezeti, hol szocziálisztikus izgatások következtében; ezt nem lehet tagadni. Azt mondhatjuk, hogy ott állunk, mintha ember embernek ellensége volna, mintha háborúban lennénk s ennek következtében az ember mindennap inkább és inkább érzi, hogy a béke apostolaira mekkora szükség van. A lelkészeknek e tekintetben igen szép és nemes hivatásuk van; jól ismerem helyzetüknek szerénységét és nehézségét és ennek következtében nem formálhatok nagy igényt velük szemben, de egészen egy konkrét, nagyon mindennapi, de emellett a legnehezebb feladatok egyikére hivom csak fel ez alkalommal figyelmüket: a sztrájkra. Azt lehet mondani, hogy óriási, milliókra menő kárt okoz ugy a szegény népnek, mint a birtokos és iparos osztálynak a folytonos küzdelem a munkaadó éa