Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 5

- 5 — javaslat volt az, amely minket akkor érdekelt s amelyet mi határozottan visszautasítottunk; akközken megtörtént a nagy változás, amelyet mindnyájan üdvösnek, alkotmányunkra hasznosnak és egész állami életünkre nézve szükségesnek tartottunk. És ez ezen rövid idö alatt ránk nézve is megtermette gyümölcseit, mert az 1848-iki törvénynek végrehajtása most olyan stádiumba lépett, amelyről igazán elmondhatjuk, hogy teljes erővel munkába van véve, anélkül, hogy a természetes fokozatosság és a szükséges tekintet az ország helyzetére mellőzve lenne. E tekintetben a zsinat által hozott törvény egyúttal segítséget és végrehajtására eszközöket kap az uj kormány által kilátásba helyezett intézkedésekben és ennek következtében azt a két fő nagy munkát, amelyet a zsinat tulajdonképen egész egyházi szervezetünkre kiható erővel létesitett, értem alatta az adóreformot és a lelkészi nyugdijat, lehetővé tette és lehetővé tette azon szerencsés formában, amelyet mi mindig követeltünk és kívántunk, t. i. autonómiánknak nemcsak érintetlenül hagyása, de egyúttal teljes és kizárólagos közreműködése által, s ennek következtében én csak örülök, hogy minden körben és igy a püspöki jelentésben is az elismerés a kormány irányában kifejezést nyert, természetesen abban az értelemben és azon fenntartással, amelyet autonómiánk minden időben megóvandó teljes kerete tőlünk megkövetel, ami nem bizalmatlanság és nem hálátlanság, hanem egyszerűen jogaink és kötelességeink azon épen tartása, amely nélkül sem azt a feladatot, amelyre Istentől és emberek által hivatva vagyunk, sem pediglen azon kötelességeket, amelyeket magunkra vállaltunk, teljesíteni képesek nem volnánk és nagyon rövidlátó lenne az a kormány, amely ebben bizalmatlanságot vagy hálátlanságot látna, mert ez az az erő, amely a magyar protestantizmusban és kálvinizmusban van és amely mindig, a legnehezebb körülmények között is, a magyar alkotmánynak nemcsak biztositéka, de gyakran megmentője volt és épen azért én csak örömömnek adok kifejezést affelett, hogy még a jelenlegi kultuszminszter ur is azon törvényjavaslatot, amelyet a dotáczió tekintetében kilátásba helyez, azon egészséges elvre kívánja fektetni, ba jól értettem leiratát, hogy az egészen független és teljesen az autonómia kizárólagosságára legyen fektetve. E tekintetben, ha jól értelmezem, még tovább megy, mint ahogy meg volt oldva a kongrua kérdése és azért vagyok e tekin-