Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 6

— 6 — tetben örömmel eltelve, mert akik közelebbről ismerik és be voltak avatva a vegyes bizottság működésébe, mint a kormánynyal való tárgyalásokba, tudják, hogy szerény magam mindig ezt az álláspontot hangsúlyoztam és ezt követeltem. Azt hiszem, hogy ez a kilátásba helyezett dotáczió egyúttal ránk is igen nagy, komoly feladatokat ró, amelyek közül a kezdeményező lépésekkel a főtiszt, egyházker. közgyűlés még a mai napon, azt hiszem, találkozni fog. Kellő óvatossággal, elfogulatlansággal kell hozzá látni a zsinati törvényeinkben lefektetett és szentesítés után végrehajtandó, valamint a dotáczió által lehetővé váló reformok keresztülviteléhez. Ez nem kis feladat, amelyben egyházkerületünkre igen nagy kötelességek háramlanak és az esperesi karra igen nagy munka vár. E tekintetben azt hiszem, hogy nemcsak az a feladat, hogy azon arányban legalább könnyittessék a népnek a terhe, ahol túlterhelés fordult elő, amelyen erőnk lesz könnyiteni, de egyúttal az a további feladat, hogy ha már nem a törvény kényszerítése, hanem az erkölcsi obligó áll előttünk, ott is javittassék aránylag a túlterhelés, ahol a vagyonosabb gyülekezeti tagok nem akarván magukat az uj kulcs szerinti magasabb adóval megterhelni, inkább tűrnék az eddigi igazságtalan állapotot, mintsem igénybe vennék az államsegélyt; egyházunk szelleme azt követeli, hogy azt az igazságot és arányosságot és a nép érdekeinek jogos megvédését ott is tejesitsük és ott is iparkodjunk végrehajtani és megvédeni, ahol e tekintetben az anyagi kényszer magára az érdekelt egyházra fenn nem forog. Ezt kivántam kiemelni különösen azért, mert ezen a téren valóban az egyházmegyéknek igen nemes és szép feladat van letéve a zsinati törvényben. Nem kivánok részletekbe bocsátkozni és ennek következtében a dotáczió természetével, annak miképen való használatával egyáltalában idöelöttinek is tartanám foglalkozni. Egyházunk életére és fejlődésére, amelynek minden irányban ugy társadalmi, mint közoktatási, valamint az egyház beléletét tekintve, mindig magasabb szinvonalra kell emelkednie, azt hiszem, hogy ez nagy lökést fog adni, de csak abban az esetben, hogyha nemcsak egyszerűen elszámoljuk az ujabb helyzetet és annak törvényes eszközeit, hanem azokat igazán erkölcsi magaslat szempontjából, beléletünknek egészségesebbé tevésére, magasabb szinvonalra emelésére fogjuk felhasz-