Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - 7

semet és amennyiben, a helyzet változása folytán, egyik-másik téren ezt érvényesíteni nem tudom, iparkodom kötelességemet az egyház és haza iránt más téren teljesiteni, hogy csekély tehetségem és eröm egész megfeszítésével szolgáljak a köznek azon erkölcsi és szabad­elvű eszmék alapján, melyeket tanulmányaim és tapasztalataim köz­ben szereztem és főleg az evangeliomi kristálytiszta tanok alapján, melyek kötelességemmé teszik, hogy a politikát a gyülekezetből ki­zárjam és magatartásomban sem itt, sem másutt a szenvedély által sem egyéni, sem tárgyi kérdésekben magamat félre ne vezettessem. A kötelességérzet parancsolta nekem tehát, hogy midőn a nép bi­zalma elfordult tőlem (nem vizsgálom mily alapon és módon), azon jogomat érvényesítsem, melyet nekem e kerület kegyes bizalma nyújtott, mert ez becses és megtisztelő alap és e kötelességérzet parancsolta, hogy a törvény által egyházunknak különben is szűken biztosított helyet a főrendiházban igénybe vegyem, bár nekem is lehetett volna talán más czimet szerezni erre. De akartam, hogy e kerület bizalma és az egyház joga érvényesüljön és ezen alapon kívánok, csekély tehetségein és említett elveim alapján, ha­zámnak és egyházamnak szolgálni annyival is inkább, mert a köte­lesség nemcsak addig tart, inig a nép kegye, mert ez a szenvedély által félrevezethető, de a kötelességet meg nem szüntetheti. Ezt aka­rom szenvedélytelenül, szeretettel gyakorolni és teljesiteni uj állásom­ban is. És a magasabb színvonal még arra is kötelez, hogy szakszerű és tárgyilagos nézőponton legyek és dolgozzak és ezekben is hasson át az evangeliomi igazság, melyet képvisel egyházam és e kerület, melynek bizalmát ez alkalommal is hálásan köszönöm. A kerületi közgyűlés kitörő lelkesedéssel csatlakozik püspök urunk ö méltóságának beszédéhez, melynek minden egyes szava fögondnok ur ö nagyméltósága iránt érzett őszinte szeretetünknek volt hűséges tolmácsa s bensöség­teljes igaz örömének az elhangzott szép beszédek meg­örökítésével kíván maradandó kifejezést adni. Hitelesíttetik. , Pápa, 1905 április 29. Jegyzette Antal Gábor Németh István ev. ref. püspök, elnök. e. főjegyző. Hegedűs Sándor fögondnok, elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom