Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - 6

Öröme e tény nemcsak a mi egyházkerületünknek, hanem a magyarországi ev. ref. egyház minden egyes hü fiának is, mert érezzük, tudjuk, hogy nincs senki, aki egyházunk törvényes jogainak nála lelkesebb védelmezője, szellemi s anyagi javainak gondos őrizésében tisztább atyai szeretetet tanúsítana, valódi érdekeit tevékenyebben mozdítaná elö. Bizonysága ennek mindenkor magasztos eszmék által irányított és szent czélok szolgálatában kifejtett életmunkássága, az a nemes áldozatkészség, melyet ügyeink támogatásában s elöbbvitelében nap-nap után tanúsított. De öröm e tény reánk nézve azért is, mert jól tudjuk, hogy ez az előkelő állás igaz sulylyal csak akkor bír, ha más téren szerzett érdemekkel dicsekedhető férfiak kerülnek arra, tehát olyanok, kiknek hasznos munkálkodással szerzett személyes érdemeik, áldásos alkotásokban megnyilatkozó egyéni kiválóságuk díszt, tekintélyt ad. Ily kimagasló tulajdonságokkal ékeskedő férfiút vagyunk mi szerencsések tisztelhetni kerületünk osztatlan szeretettől övezett főgondnokában, kiben mindig meg volt a szives jóakarat s hálára kötelező készség az egyház közjavának előmozdítására még akkor is, amidőn sajnosan kellett látnunk, hogy még tekintélynek örvendő férfiak is személyes motívumok befolyása alatt cselekesznek, a tárgyilagos alap tökéletes mellőzésével. Ez a körülmény kezesség a mellett, hogy a tervezett országos alkotások higgadt felülbírálására hivatott mostani díszes állásában is meg fogja találni mély bölcsessége azt az utat, amelyen haladva anyaszentegyházunknak legtöbb hasznos szolgálátot tehet, — meg fogja találni szeretete azt a módot, mely sikerre egyedül vezet. Az Isten áldása toldjon nagyszámú napokat ö nagyméltósága életének napjaihoz, nekünk dicsekedésünkre, egyházunknak és hazánknak javára! Fögondnok ur ö nagyméltósága a váratlanul jött jókivánatokat következő szavakkal köszöni meg: Kellemesen lepett meg a püspök ur ö méltóságának szives üdvözlete és így engedje meg a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés, hogy egypár szóban meleg hálámnak adjak kifejezést. Egy utóbbi utazásom közben a messinai temetőben egy szép márvány síremléken név helyett ezt az egy szót olvastam: „Dovere", „kötelesség". Ebben szeretném és törekszem én is kifejezni egész életemet és működé-