Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - 18

- 18 — A m. kir. vallás- és leözokt. Minisztertől. 69231/904. szám. Mindgyakrabban merült fel szüksége annak, hogy döntenem kellett a felett, hogy az ártéri területben levő azon földek után, melyek a néptanítók javadalmához tartoznak, kit terheljen végeredményében a vizszabálvozás költsége? A m. kir. Földmivelési Miniszter ur ugyan közölte velem a m. kir. Igazságügyi és Pénzügyi miniszter urak hozzájárulásával kiadott 56711/900. számú elvi rendeletét, melyben az 1885. évi XXIII. t.-cz. rendelkezéseit érvényre emelve megállapítja, hogy az ezen költségekre való törvényes igény tekintetéből a társulat mindenkor a föld tulajdonosával áll szemben, de kifejezetten hangsúlyozta, -— a mi egyébként természetes is — hogy ezen rendelkezés a tulajdonos és egy harmadik között fennforgó jogviszonyt egyáltalán nem érinti. Már pedig épen ezen jogviszony körül, t. i. a döntésem alá került esetekben az egyházak mint tulajdonosok és a tanitók mint harmadik fél között felmerült vitás kérdés volt az, mely irányítást, szabályozást igényelt és szükségessé tette egyfelől a kötelezettség kérdésének meghatározását és másfelöl az áthárítás módjának lehetőségének megállapítását. Ennek biztosítása végett a m. kir. Igazságügyi miniszter úrral egyetértöleg a következő megállapodásra jutottam: A vízszabályozási költségeknek viselése kérdésében általánosságban elfogadandónak tartom a m. kir. Földmivelési miniszter urnák e kérdésben a m. kir. Pénzügyi és Igazságügyi miniszter urakkal egyetértöleg elfoglalt azon álláspontját, mely szerint a vízi társulatok által a társulati költségjárulékok helyesen és törvénynek megfelelően csakis az ártéri birtokok tulajdonosaira vetendök ki, mindazonáltal — amint azt felmerült esetek alkalmából 1062/884. és 3815/885. sz. határozataival a pénzügyi közigazgatási bíróság is kimondotta -a tulajdonosoknak fennmarad azon joga, hogy a járulékok visszatérítését magánjogi igényei alapján a haszonélvezőtől akár per utján is követelhesse, hogy tehát — bár a társulati járulékokat a társulatok csakis a tulajdonosoktól követelhetik — ezáltal egyáltalán nem érintetik az, hogy az egyház és tanító közti jogviszonyban az egy-