Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905
1905. április - Oldalszámok - 19
- 19 — ház mint tulajdonos, a tanítóval mint javadalmassal szemben fennálló jogait megfelelő uton ne érvényesíthesse. Ami már most az egyháznak a tanítóval szemben a kérdéses járulékok viselése tekintetéből netán érvényesíteni kívánt ezen jogait illeti, azok törvényes alapon a községi és felekezeti iskolai tanítók fizetésének rendezésére vonatkozó 1893. évi XXVI. t-.cz. rendelkezéseinek szem előtt tartásával bírálhatók és birálandók el. Ezen törvény ugyanis 6-ik §-ában kifejezetten akként intézkedik, hogy azon esetre, ha „a tanitó fizetésének egyrésze földbirtok járandóságaiból áll, azok értéke a tanítók törzsfizetésében való beszámítás végett az 1868. évi XXXVIII. t. cz. 143. §-a alapján" — 3-ZclZ cl termények árának 10 évi átlagát számítva —- „állapítandó meg". Abból pedig, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. most hivatkozott és az 1893. évi XXVI. t.-cz. által a hitfelekezeti iskolák tanítóira is kiterjesztett 143. §-ának 2-ik bekezdésében kategorikusan kijelenti, hogy „a termények mennyisége egyszer meghatároztatván — alább nem szállittathatik". Úgyszintén az 1893. évi XXVI. t.-cz. megjelelt 6. §-ának azon további rendelkezéséből, mely szerint „a föld mivelésére fordított költség és mindennemű adó levonása mellett a földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számíttatik" — kétségtelenül megállapítható, hogy bár a törvény nem zárta is ki lehetőségét annak, hogy a tanítói fizetés egy részét földbirtok jövedelme képezhesse, de mert ezen járulékok a tanitó okmányszerüleg megállapított és nyugdijintézeti jogviszonya szempontjából is irányadó összfizetésének ép olyan hullámzás alá nem eshető részét kell hogy képezzék, mint a készpénzbeli járulék — gondoskodottt egyfelől arról, hogy a fizetésbe a földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számittassék és megállapította másfelől nagyon helyesen azt is, hogy ennek mérve önkényüleg meg nem változtatható. Ugyanezen elvnek szerez azután teljes erélylyel érvényt az 1893. évi XXVI. t.-cz. 10. §-a, amidőn elrendeli, hogy „a tanítói fizetések eddig megállapított és az iskolafenntartók által saját anyagi forásaikból kiszolgáltatott mennyisége továbbra is csonkitatlanul kiszolgáltatandó". Kétségtelenül következik tehát a mondottakból, hogy a tanítói Javadalmi földekre kivetett vízszabályozási járulékok viseléőe körül 2*