Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. szeptember - Oldalszámok - 229

TATAY IMRE. 1830—1904. Aratás a természet kebelében, aratás a hitélet mezején . . . Amott a magvető hordja Isten jóvoltán megnyugvó lélekkel kévéi sorát és takarítja csűrébe a verejtékes munka gyümölcsét — emiatt az aratás nagy gazdája takarítja mennyei csűrébe a magvetőt, a hü szolgát, hogy megnyugodjék az, kit az ö Ura talált az ö tiszte szerint cselekedni. Amott az aratók víg dala zeng, emitt temetőbe kisérnek egy koporsót gyászdal bus hangjával, könnyjelzett uton. Megkondult a székesfehérvári buzgó ref. gyülekezet nagy harangja, jelezve szeretett lelkipásztorának halálát. Bár a súlyos kór, a halál elöpostája, bánatos sejtelmekkel töltötte be a sziveket, mégis a haláleset első hirére felzokogott a bánat a lelkésze iránt példás hűséggel és tisztelettel viseltető gyülekezet tagjainak kebelében. Az a gyülekezet, a hála és tisztelet egyszerű fényével ünnepelte 1893-ban lelkésze 25 éves eredményes szolgálatát, most önmagához és lelkészéhez méltóan öltözött gyászba és sirt a sírókkal, midőn otthonában első izben állott lelkészi koporsó körül. . A mezöföldi ref. egyházmegye közgyűlésének alkotó tagjai, a viszontlátás örömének édes érzelmével indultak útra a koronázó város felé, hogy az egyházi élet terén plántáljanak és öntözzenek. Élt a gyűlésre indulók nagyrészében a remény, hogy a jó Imre bácsit köszöntve, szive teljességéből szólva kivánhat neki gyógyulást ! Örömmel munkálkodni, ültetni, épiteni jöttünk össze és a halál által rommá tett épületet, a tört cserepet eltemetni lett első kötelességünk a közgyűlés előtt. A „Szegletkövön" felépített keresztyén egyháznak kezdettől fogva abban van lelkeket megnyerő erőssége, hogy az Ur szőlőjében a Gazdát és annak Fiát szent félelemmel tiszteli, azok szavára és nem emberi parancsoló szóra, engedelmességgel hajtja meg fejét; a későbben elhívott munkások éppen oly kitartó szorgalommal munkál-