Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. szeptember - Oldalszámok - 230

— 230 — kodnak, mint amaz elsők. Nagynak és kicsinynek, — erősnek és gyengének — lelkipásztornak és gyülekezeti tagnak szent köteleztetése a nyert talentumok mértéke szerint épiteni a Krisztus testét, az anyaszentegyházat. Mindaddig, mig ekképpen töltetik be a Krisztus törvénye, mig mindenki igyekezik jó és hiv szolga lenni, — addig az Ur segiti épiteni a szent Siont és annak erösitésén nem hiába fáradoznak az épitök. Ilyen lelkes épitö volt Tatay Imre, akinek kezéből immár kiesett a munkaeszköz. Született a boldogult Balaton-Kis-Szölösön, lelkészi családból, 1830-ban. A pápai Alma mater táplálta tejével. A vallás szent magvait Losonczon hintegette először mint vallástanitó. A mezöföldi ref. egyházmegye örömmel fogadta kebelébe a hivatásának élö, talentumos szolgát és gondjaira bizta a közép-puszta-bogárdi egyházat és annak veteményes kertjét. Nagy fontosságú munkateret nyitott meg előtte a jó Isten, midőn 1868-ban a székesfehérvári gyülekezet bizalmából, a hegyen épült városban, lelkészi hivatalát elfoglalta. Ott fejtette ki hitének erejét, mutatta meg munkaképességét, lelkipásztori buzgalmát. Nőtlen életet élve, hivatalának szentelte minden lelki tehetségét. Templom-ujitás, orgona-szerzés, uj iskola-, tanácsterem-épités, áldásosán müködö nőegylet megalakítása, mind arról tesznek bizonyságot, hogy a lelkes és buzgó hivek között az alapvető munkások sorában kiváló helyet foglalt el, hol vezetve, hol tanácsolva. Az egyházmegyében, lelki értékeiért kitüntetetten kérdnöki, tanácsbirói, jegyzői, tanügyi bizottsági elnöki, könyvtárnoki, — az egyházkerületen tanácsbirói hivatalokat viselt. 1893-ban, április 30-án, a székesfehérvári gyülekezet, szeretett lelkészének arczképét, tanácsterme ékesitése czéljából, lelkésze iránti hálából megfestette, — templomi jubiláris ünnepélyt rendezett és egyházi diszgyülésben iktatta történetének lapjaira az elévülhetetlen érdemeket. A tettek mindennél ékesebben beszélnek! A hosszas betegség megtörte a munkaerőt, — megváltás volt a julius 11-én hajnalban bekövetkezett halál. A testvéries szeretettel ékeskedő jó püspökünk ott állott, ott gyászolt velünk julius 13-án a temetésen a koporsó körül. A tanitói kar gyászéneke után id. Madgyasszay Vincze esperesünk imádkozott, —- szent költészeti imájával áhítatot keltve, a fájó szivek sebére balzsamot csepegtetve.