Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901
1901. szeptember - Oldalszámok - 7
- 7 — ján, részint inditványképen úgyis szóba kerül; azok iránt nyilatkozatomat, ha szükséges lesz, akkorra tartom fenn. Ilyen pl. az a veszteség, mely egyházunkat érte a dunáninneni egyházkerület főgondnokának : Szilágyi Dezsőnek elhalálozásával, ami a püspöki jelentés folytán jön elő és ilyen a megbeszélendő tárgyaknak mindenesetre egyik legfontosabbja: az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása iránti határozat. Most általánosan akarok beszélni egyházunk helyzetéről. Tagadhatatlan az, hogy habár, hála Isennek! a hatalomtól jövő erőszakos elnyomatásnak ideje lejárt, nem tagadható, hogy vannak olyan veszélyek, melyek egyházunk terjedését, fennállását, felvirágzását kezdik veszélyeztetni és akarva mondom: kezdik, mert a veszélyt én olyannak, hogy folytonosan jajgatnunk, sopánkodnunk kellene, nem tartom, de tartom olyannak, amelylyel szemben teljes erélylyel, buzgalommal működnünk nekünk is kötelességünk. Tudjuk azt, hogy ha megszűntek az erőszakos eljárások éppen azon egyház részéről is, amelynek védelmében akkor azok érvényesültek, vannak más módok, amelyek nem járnak lármával, amelyek nem kívánnak vért, de amelyek utján behatolva az egyes családok körébe, ott igyekeznek gyengíteni az egyházunk iránti buzgóságot. Ezenkívül vannak a nazarénusok, baptisták, ezek révén is vesztünk híveinkből; ezen a bajon is segíteni kell. Vannak azután nem egészen helyesen reverzálisoknak nevezett gyermek előre-elalkuvások, amelyek hasonló veszteséggel járnak. Ez utóbbiakat szokás az új egyházpolitikai törvények terhére róni fel. Bocsássanak meg uraim! ez nem igazságos. Ki ne tudná azt, hogy reverzálisok adattak nagyszámmal ez új törvények előtt is és ki ne tudná azt, hogy mily nagy mérvet öltött az új törvények előtt az elkeresztelési eljárás attól a percztől fogva, midőn a legmagasabb Ítélőszék, a kúria döntvénye kimondotta, hógy az elkeresztelés nem képez a büntető törvénykönyv szerint sújtható vétket! Ha tehát a veszteségekben valami szaporulat van is — és hiszem, hogy van, bár konstatálni nem lehet, miután a régebbi időből ki nem mutathatók az adatok, — de legfölebb is ezen szaporulat másképen is előállott volna. De uraim! mindezek ellen nem egyes törvényeknek utólagos rosszalásával vagy vádolásával és nem is csupán
