Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - 8

— 8 — bár szép hangzása szavaknak világba dobásával, de mindezek ellen csakis folytonos munkával lehet szembeszállani. Minden bajaink között a legnagyobb az egyház iránti elhidegülés, a közöny. Ha ezt legyőzzük, mindazt legyőztük, ami romlásunkra tör. Erre két mód az, a mi előttünk áll: a eura pastoralisnak pontosabb, jobb teljesítése (némelyek vannak, akik ezt elégnek tartják), azután a másik mód a bel missiói egyletek alakítása. Én megvallom, sajnálattal konstatálom, hogy igen sokan e kettő között ellentétet látnak. Némelyek azt mondják, hogy a cura pastoralis semmi, csak a belmissiói egyletek utján lehet sikert érni; mások azt mondják, hogy elég a cura pastoralis, sőt ezen belmissiói egyletek életbelépése által kivétetnék a hatalom a hivatalos egyház kezéből. Én azt tartom, hogy ha sikert akarunk, e két eszköznek együtt kell működnie. Hiszen uraim! a belmissiói egyletnek, ha helyesen van alakitva, van módja az egyháztagok családi körébe is behatni, amint azt a lelkész alig teheti. Es mit is félhetnénk ? Hiszen megeshetnék egyes városokban, ahol nagy a világi intelligenczia, hogy ilyen egylet alakul a lelkész mellőzésével, bár ezt is ritka esetnek képzelem. De ha czélt akarunk, azon kell lenni, hogy mindenütt legyen ilyen belmissiói egylet. A legnagyobb részében egyházainknak ez csak ugy lehet, ha a lelkész áll ennek élére. Én tehát, ismétlem, azt óhajtanám, hogy az ellentéteket elsimítva és átlátva, hogy azok valóban nem léteznek, mindazok, akik a belmissiót pártolják s mindazok, akik a cura pastoralisnak barátjai, fogjanak kezet mindkettőnek létesítésére, mert sem egyik, sem másik egymagában nem elég. Es én nem ellenezném részemről, sőt ha helyesen alakul, üdvözölném az országos belmissiói egyletet is, amely ellen pedig sok irányban van ellenszenv. Helyeselném; feltéve, amint másként nem is lehet, hogy ez nem akar rendelkezést, intézkedést. Ennek kellene az összeköttetést képeznie a lehetőleg minden egyházban megalakuló belmissiói egyletek között annyiban, hogy ez mindenikről vegyen tudomást, másfelől közölje azon adatokat, melyeknek birtokában ugy a külföldi, mint a belföldi egyletek működéséről tiszta képet lehetne alkotni és kijelölje, hogy melyik módon minő sikert érhet el a belmissió. Ez volna a központi egyletnek feladata; az aztán az egyes egyházaknak dolga lenne,