Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. március - Oldalszámok - m01_2

_ á — ségszerü közönyös munka, hanem teljesítette azt Isten házának szeretetéből, hogy építse a Krisztus testét és hogy minél többeket megnyerjen hívei közül a Krisztusnak. Prédikálta az igét alkalmas és alkalmatlan időben, s tanította a gondjaira bizott népet a templomban, az iskolában, a gyűléseken, a társadalmi életben, nemcsak szóval, hanem jó példával is. Az apostol utasítása szerint ugy hasogatta az igazságnak beszédét, hogy az engedetlenek, a hiábavaló beszédűek, emberek elméinek elhitetöi, akik egész családokat fordítanak el, tanitván nem szükségeseket, visszatértek a megtagadott igazsághoz. Nehéz, fárasztó, csak az igazi hivatottsággal bíró lelkészektől elvégezhető munka korunkban ugy hirdetni az evangéliomi igazságokat, hogy ne csak a mai napnak prédikáljunk, hanem beszédünk a hivek lelkében állandó nyomokat hagyjon ; ugy hinteni el a vallásos igazságok magvait, hogy azok jó és bő gyümölcsöket is teremjenek a hallgatók szivében. Sziics János ezen hivatottsággal biró lelkészek közé tartozott, ugy, hogy azon nemes magnak termését, amit ő hosszú évtizedek alatt vetett, sokáig fogják még az ő utódai aratni. Hűséges szolgája volt az ő Urának Szűcs János, mint egyházi kormányzó az esperesi hivatalban. A mi magyar ref. egyházunk önkormányzata hozza magával, hogy az életerőt az egész test nem annyira egy központból, mint inkább a kisebb körre szorítkozó testületekből nyeri, ugy, hogy az egyes egyházmegyéknek, különösen ezen mi dunántulí egyházkerületünkben szinte önálló életműködése van. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye hosszú időn keresztül egyházkerületünknek egyik legjobban kormányzott egyházmegyéje volt, eljárásában a törvényekhez és szabályokhoz sokszor egész a végletekig való ragaszkodás jellemezte. Ily testületben, aki az ügyek élén áll, a vezérletet csak ugy tarthatja biztosan kezében, ha le nem tér a törvények és szabályok által kijelölt egyenes útról és ha a reá háruló teendőket a legnagyobb szorgalommal, pontossággal maga végzi. Szűcs János e tekintetben, mint esperes, magasan állott, méltó utódja volt derék elődeinek. A mi teendők reá vártak az egyházmegyében, vagy amivel megbizatott az egyházkerület részéről, azt mindig a legpontosabban teljesítette, amit elvégezhetett maga, azt sohasem bizta másra. Az egyházkerület részéről tanúbizonyságot tehetek arról, hogy már midőn súlyos betegséggel vívódott, úgyszólván élete utolsó órájáig, nem volt olyan hatáskörébe tartozó ügy, amit a kitűzött időre el ne intézett volna és pedig kifogástalan alakban. A keblében élő kötelességérzésnek, a 83 év daczára szinte kimeríthetetlen szellemi munkaerőnek mindvégig fényes tanúbizonyságát szolgáltatta. Bölcsesség, okosság, következetesség, jelleinszilárdság, ezek adtak súlyt szavainak az egyházkerület tanácskozási termében s a bírói székben, ahol sok időkre elfelejthetetlen alakja volt a mi egyházi közéletünknek s ha őt, a tisztes, ősz pátriárkát testi szemeinkkel közügyeink tárgyalásánál többé nem láthatjuk, emlékét hálás kegyelettel zárjuk szivünkbe, egyszersmind